Töményen édes-illatos, mint a keleti csemege. Folyamatosan nyílik a rózsa, csordul a méz, illatozik a tulipán, szóródik a cukor. És mennyi arany, drágakő, igazgyöngy, mennyi büszke palota, titkos kincstár és nemes paripa! Régi keleti mesét vártam, éppen ilyen édes-illatosat, kinccsel-kalanddal telit, szerelmeset. Meg is kaptam.
Mégis meg tudom érteni, hogy ennyire nem olvassák. Mert mesének mese ez, de jóval több is annál, és nem enged ám be olyan könnyedén, ahogy azt a kisgyerekek elképzelik. Aki olvassa, hamar válaszút elé kerül: vagy módosít a kezdeti elvárásain, és a könyvhöz idomítja őket, vagy kénytelen félbehagyni.

Kb. az első harminc-negyven oldal a küszöb. Ha odáig nem jön rá az ember, hogy ez a szerelmes történet nem az a szerelmes történet, amelyet ő várt, akkor eddigre már piszkosul idegesíteni fogja, hogy a szereplőknek még mindig semmi nyoma! Ferhád az ötvenedik oldal táján bukkan fel, Sirinre a könyv feléig várni kell. Mire oda eljut az ember, addigra az elbeszélő még a világ teremtését is elmesélte (de a saját lelkének születés előtti történetét mindenesetre), dicsérte a szerelmet, a mestereit, Nagy Sándort (!), szerényen saját magát is, hatszor erőt kért az íráshoz, és lelőtte a történet végét.
Ami nem is olyan nagy gyilkosság, mert, mint olvasás közben kiderült, és az utószó is elárulja: ez kb. akkora spoiler volt a maga korában, mint hogyha a Hamlet első előadásának elején bekiabálta volna valaki, hogy hány halott lesz a végén. Ahogy Észak- és Nyugat-Európában ismerték Hamlet történetét, úgy ismerte a Kaukázustól Indiáig mindenki Ferhád és Sirin meséjét. Senki se arra volt kíváncsi, mi lesz a vége, hanem hogy hogyan dolgozza fel az aktuális költő.* Részben ezért is tehetett bele annyi kitérőt, leírást és elmélkedést, hiszen a korabeli olvasó ezeket értékelte. Meg persze a kalandokat is, mert abból is van bőven: sárkány, elrejtett kincs, varázstükör, csodálatos fegyverek, emberfeletti hős, tündérszülte hősnő, bölcs királynő, gonosz király, cselszövő vén banya. Már Benedek Elek is megmondta, hogy a magyar népmesék gyökereit keleten kell keresni. Itt az egyik.

Részben ezért. Részben meg azért, mert ez a történet egyáltalán nemcsak két szerelmesről szól, és szégyen reám, hogy ennek felismeréséhez a könyv háromnegyedéig el kellett jutnom, holott az elejétől kezdve éppen csak bele nem ordította a képembe. Nevái változata a Ferhád és Sirin-mesére nemcsak azért válhatott halhatatlanná, mert annyira szép és kalandos, hanem mert allegória. Platóni alapokra épült filozofikus regény. Igen, platóni, hiszen a középkori Közel- és Közép-Keleten többet olvasták az ókori görögöket, mint Európában. Onnan kaptuk őket vissza. (Igen, bizony ilyen békés hozadéka is volt a keresztes hadjáratoknak. A lovagok nemcsak öldökölni tudtak. A békés periódusokban tanultak is, és hazatérve hozták a görög írókat. Meg az őszibarackot.) Platónt csak a reneszánsz Európa kezdett olvasni – Neváinak viszont már a mesterei is oda-vissza ismerték.

Ferhád az emberi lélek, története misztikus történet. Eleve bánatra és szenvedésre születik, hiszen kiszakad Isten egységéből, és visszavágyik oda. Egy görög bölcselő – a hegy gyomrában évszázadokig életben maradt Szókratész – tanítja meg neki, hogy törekvésének eszköze a földi szerelem. Meg kell találnia a tökéletes szépséget, amelynek csodálata lehetővé teszi számára a tökéletesedést. Ez lesz Sirin. Ahhoz pedig, hogy az istenséggel való teljes egyesülés létrejöjjön, először szenvedések által kell megtisztulnia, majd át kell mennie a szörnyűséges halálon is, és csak akkor juthat el a paradicsomba. Sirinnel együtt (!).

Ezzel már érdemes részletesebben is foglalkozni. Meg is teszem, de előre szólok, hogy az spoiler nélkül nem fog menni, ezért lábjegyzetbe teszem az egészet. Akinek felkeltettem az érdeklődését a könyv olvasása iránt, az ne nézze meg.** 

Ezt még biztosan újra fogom olvasni. És még a mondott lábjegyzetnél is részletesebben fogok írni róla, de az nem most lesz. És nem is ilyen vázlatos-ismeretterjesztő módon. De ahhoz több Platónt kell először olvasnom. Tervben van.

Utóirat: Elfelejtettem mondani: ezt én az „A year of reading the world” című kihíváshoz olvastam, mégpedig Üzbegisztánhoz, mert Neváit tekintik az üzbég irodalom atyjának. Én meg, ha ismeretlen kultúra könyvét olvasom, szeretek klasszikust olvasni, az már garantáltan jó, a nép többi irodalma meg úgyis arra épül rá. Aztán utánanéztem, és jó páran kétségbe vonják azért, hogy Nevái anyanyelve, a csagatáj tényleg az üzbég közvetlen előzménye volna – vagy a többi közép-ázsiai nyelvnek éppen annyi köze van hozzá. Mindenesetre fél Üzbegisztán róla nevezi el a kulturális intézményeit. Már a szovjet korszakban kisajátították, és életrajzi regényt írtak róla. Úgyhogy a lelkiismeretem tiszta: nyugodtan lehet üzbég. 
Brodszky Erzsébetnek pedig győzelem legyen és dicsőség, amiért ezt a több mint tizenegyezer verssort lefordította nekünk!!! Még nyersfordításból dolgozva is óriási munka lehetett. A hatvanas években nem is létezett más nyelven teljes Ferhád és Sirin-fordítás, még oroszul sem. Szerintem ma se tengenek túl. Több mint valószínű, hogy ezért nincs rajta az 1001 könyv listáján, pedig különben ott volna a helye.***

* Az európai romantika pont ezt a mesekincset fedezte fel és dolgozta fel újra, a módszerrel együtt. Novalisnak vagy Jókainak ilyen töménységű a stílusa, ilyen indázók a mondatai, ilyen önálló életet élők a kitérői. Jókai egyébként ismerte a történetet, ha nem is pont Nevái változatában. Van neki Shirin című elbeszélése. Korábban nem ismertem, ma elolvastam: a szereplők egy kivételével stimmelnek, Ferhád próbatételei is visszaköszönnek, de Jókai egészen másra használja a mesét, mint Nevái – a romantikus őrült-zseni-művész hatalmát illusztrálja vele. Ami teljesen rendben is van. Az ilyen mesék mindig felveszik a feldolgozó kultúrájának vonásait.

** Szóval innentől SPOILER.
Az egy dolog, hogy jön ez a mocsok Hiszrav, és elválasztja a szerelmeseket. Már Hiszrav jövetele előtt egyértelmű, hogy ő csak eszköz: Ferhád és Sirin szerelme nem arra való, hogy beteljesüljön. Hiszen még csak egymásra se nézhetnek anélkül, hogy Ferhád el ne ájulna. Az a Ferhád, aki két perccel korábban egy szál csákánnyal vágott Szuezi-csatorna méretű medret a gránitsziklába. Később is jobban szeretnek egymás után epekedni, mint csinálni is valamit a találkozás érdekében. Sápur simán elsétafikál az ostromlott vár meg Ferhád sziklája között a szerelmesek levelezésével – most mennyibe telne akár Ferhádnak, akár Sirinnek ugyanez?! De Ferhádot jobban érdekli, hogy az éjszakai erdőben kínt kínra halmozzon, aztán meg a kilenc eget bámulja. (Ez a rész volt a kedvencem, ennek a jelképrendszerét egész könnyen meg tudtam fejteni.) Ez ugyanaz az éjszaka, amelyről kicsit nyugatabbra Keresztes Szent János ír: a lélek sötét éjszakája. A megtisztító szenvedésé. Ezek után már tényleg meg kellett halni neki… Amitől meglepődtem, hogy a többieket is ő váltja meg. Előremegy utat csinálni a paradicsomba. Az persze más kérdés, hogy az üdvözülés leírásával nem vagyok kibékülve. Ahhoz az erőhöz képest, ahogy Nevái a lélek születés előtti életét jelenítette meg, a halál utáni lét ábrázolása konkrétan nudli. Pedig mindkettőről ugyanannyi ismerete lehetett. 
Aminek némelykor nagyon örültem, némelykor némi üröm is vegyült az örömömbe miatta, az Sirin meseszála volt. Megvolt az esély rá, hogy puszta eszközzé degradálódik Ferhád történetében – már csak azért is, ahogy az iszlám kultúra a nőkkel bánni szokott, ugye. De nem. Az, hogy a beceneve Hold, és rengetegszer nevezik holdarcúnak, még csak annyit jelent, hogy ő a kapu, a közvetítő égi és földi között, hiszen a műnek a görög filozófiára épülő gondolkodásmódja szerint a Hold a legalsó égitest, félig-meddig még a földhöz tartozik, rajta keresztül lehet az égbe lépni. Ezt Ferhád az erdei jelenetben ki is mondja. De bizony Sirin is bejárja a szenvedés útját, meghal szerelméért, és elnyeri vele az üdvösséget. Az igazán nagy alkotások nemcsak magukon viselik kultúrájuk jeleit – hanem ki is lógnak abból. Még valami furcsát találtam a könyvben: motívumrendszerében a négy elem közül fontos szerepet kap a tűz és a víz, és arra számítana az ember, hogy Ferhádé lesz a tűz, Siriné a víz, de éppen fordítva történik. Ferhád a „vizes”, Sirin a „tüzes” jellem. Ferhád sír, Sirin gyújt és gyullad. Az meg, hogy Sirin-Hold mellett a Nap nem férfi, hanem nő – a nővére, a bölcs és ravasz Mihinbánu királynő –, az külön hab a tortán. ITT VAN VÉGE A SPOILERES RÉSZNEK.

*** (Nem állom meg, idemásolom azt a hozzászólást, amelyet az értékelésemhez írtak a Molyon, annyira fontos nekem. „Kedves Krisztina! Brodszky Erzsébet, műfordító fia vagyok. Mai családi összejövetelünk során szóba került a Ferhad és Shirin, és ezzel kapcsolatban egyik gyermekem felolvasta az Ön nagyszerű ajánlóját. Annyira tetszett, hogy nem állhatom meg ezúton küldeni elismerésemet. Köszönöm, hogy így ír édesanyámról, akire természetesen nagyon büszke vagyok. – Ugyanabban a lakásban lakom, melyben ő alkotott. – Boldog Húsvétot. Szappanyos Tamás”)

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2015. szeptember 12-én írtam. 

Pontszám: 10/10