Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A humor meg a műkorcsolya (Örkény István: Tóték)

2020. február 23. - Timár_Krisztina

Van ebben mindenféle humor, ami belefér. Olyan, mint egy világbajnok műkorcsolya-produkció. Megvannak a kötelező elemek (személycsere, ellentét a között, amit a szereplő mond, és ami történik, kulturált utalások a nemi életre és a bélműködésre, nem túl okos, sőt bolond szereplők stb.), és megvan…

Tovább

Udvarias lázadás és űrutazás (A bambuszgyűjtő öregember meséi)

Nagyon szép kis történet, talán túlságosan is „kicsi”. Óriási betűk, nagy oldalak, sok illusztráció – mire az ember észreveszi magát, már vége is. A fülszöveg alapján azt gondoltam, lesz egy kerettörténet, abba pedig beleillesztve betétmesék, de tévedtem – a történetek, ha lazán is, de regényszerűen…

Tovább

Alternatív valóságok egymás hegyén-hátán (Jonathan Swift: Gulliver's Travels)

Zseniális fantasy, aprólékosan felépített alternatív világokkal, állandó utalásokkal az európai kultúrára is, irdatlan képzelőerővel és sajátosan kifordult humorral megírva, oly módon, hogy még angolul is pár nap alatt bekanalazható,* választékosságában és régiességében se támaszt az égvilágon semmi…

Tovább

Klasszikus kínai gótika, félelem nélkül (Pu Szung-ling: A pokolbíró)

Kíváncsiságból fogtam hozzá ehhez a tenyérnyi kis novelláskötethez, amelyről úgy tudtam, klasszikus kínai gótikus történeteket tartalmaz. Hogy van-e olyan, hogy XVII. századi kínai gótika – hát mit tudtam én, úgy voltam vele, majd kiderül. A természetfölötti elem minden kis szövegben jelen van – az…

Tovább

Összevissza kínzott, halhatatlan hexameterek (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa)

Újraolvasás vége. Annyira nem volt jó, mint boldogult úrfikoromban, amikor szétröhögtem rajta magam. Főleg azért nem volt most annyira jó, mert a poénok felét már tudom kívülről, főleg ami az első énekeket illeti.* De mégis jó volt, mert azért most is tudtam értékelni a humorát, és – életem…

Tovább

Felelősség, gyilkosság, bolondokháza (Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok)

Újraolvasás vége.Egy drámát olvastam el a kötetből, a címadó darabot.Emlékszem, első olvasásra is tetszett, de egyúttal nagyon dühösen vitatkoztam is (magamban) az ilyen megállapításaival, hogy „Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.”…

Tovább

Aki soha nem hazudik (Albert Camus: Közöny)

Újraolvasás vége. Amikor először olvastam, pont úgy viselkedtem a könyvvel szemben, ahogyan a francia címe mondja: idegenként. Nem értettem és nem szerettem. Főleg azt nem tudtam megérteni, hogy lehet valaki ennyire érzelemmentes, mint Meursault. Azt viszont elismertem, hogy Camus-n kívül senki más…

Tovább

Sötét és labirintusszerű világ, ahol a legokosabbakat is érhetik balesetek (Katona József: Bánk bán)

Újraolvasás vége.Fura egy darab. Az alaptörténetet kiválóan választotta ki Katona, a jellemeket úgy alkotta meg, ahogy kell, a konfliktus rendben van, a drámai fordulatok működnek. Csak az a fránya nyelvezet lenne már megint?… Ez a jambusokba tört, nyelvújítás előtti magyarság? Amelynek a…

Tovább

Az égiről és a földiről, rangkülönbség nélkül (Karen Blixen: Babette lakomája)

Egy baja van: tizenöt-húsz oldallal rövidebb, mint kéne.A filmet évekkel ezelőtt láttam. Az első felét kissé untam, a második fele óriási élmény volt. A könyv a történet első felét a filmhez képest felemelte a csillagos égbe, a másodikat meg jól leejtette. Úgyhogy, kedves olvasók: a teknősbékától…

Tovább

Vásári forgatag, mitikus főszereplőkkel (Charles Dickens: The Old Curiosity Shop)

Vásári forgatagba való, hat-hétszáz oldalas kis szösszenet. Időnként szinte hallani lehet az utazó bábszínház kerekeinek nyikorgását, vagy a kikiáltó hangját: „Itt látható az angyali szép gyermek és a rút, gonosz szalamandra törpe kegyetlen összecsapása! Nyerhet-e megbocsátást a bűnös öreg?…

Tovább
süti beállítások módosítása