Polinézia és Új-Zéland mitológiájáról Sir George Grey tudósította elsőként az európai közönséget.* Én is az ő könyvéből tudtam meg, hogy mit köszönhetünk Polinézia népi hősének/félistenének/tricksterének (hol minek tekintik éppen), Mauinak.** Például azt, hogy kötél segítségével lelassította a…

„A vízözönről igen réginek tetsző, ógermán hagyományt találunk feljegyezve az Oera Linda Boek (Ura Linda Buk) nevű könyvben. (Némelyek hamisítványnak minősítik.) A kéziratot a múlt [XIX.] század hatvanas éveiben találták egy északnémet család birtokában; ófríz nyelven írták, s a családi hagyomány…

Egyszerű és nagyszerű, rövidségében is hasznos kis ismeretterjesztő könyv, amelyből megtudhatjuk, hogyan lehet frappáns válaszokat adni tinédzserek kellemetlen kérdéseire. Mert ne legyenek illúziói senkinek: azokat a kérdéseket fel fogják tenni. És ha a felnőtt jót akar magának, akkor megfelelő…

Én: …vagy ott van az ókori görög komédiák között a Lüszisztraté. Tele disznósággal, útszéli, vulgáris humorral, és közben a békevágyról szól.Beszélgetőpartner (nem túl lelkesen): Á, szóval van benne egy kis plusz mondanivaló.Én: NEM! Nem kis plusz, hanem az egész arról szól! Azért kellenek bele a…

Még mindig a XI. századi csendes-óceáni szigetekről olvasok. (Előző bejegyzésemért kattints ide.) Fém nincs, kerék nincs, aki arrébb akar tenni valamit, felkapja és viszi. (Mondjuk, megértem, hogy akkora szigeteken sok értelme nem volt a kerék kifejlesztésének, inkább hajóra volt szükség, abban meg…

2019. július 1.  Ismét egy óceániai járművel jövök, ismét egy középkorban (XI-XIII. század) játszódó történelmi regényhez kapcsolódva.  A regény címe: Vaka, ez pedig nem tulajdonnév, hanem köznév. A prológustól kezdve nyilvánvaló, hogy az alcímbeli „kenu” csak hozzávetőleges fordítása annak, amit…

Alapos, körültekintő munka, apró bakiktól* eltekintve rendben levő fordítás, rendszerezése kifogástalan, az ábrák jól követhetőek és érthetőek – illetve amikor nem értettem, ott az én készülékemben volt a hiba. Egyrészt egy molyos kihívás vett rá, hogy belefogjak, másrészt a saját befejezetlen…

Ez a könyv megint az a fajta, amelyet olvasva a legcsekélyebb mértékben se érdekel, igaza van-e az írójának. Énfelőlem találkozhatott David-Néel Tibetben jakká változó novíciussal, kengurusebességgel haladó szerzetessel, nyolc hónapot étlen-szomjan-fagyban kibíró aszkétával és annyi elméből…

Zseniál! Semennyire nem érdekel, hogy miben volt/lett igaza Heyerdahlnak meg miben nem. Ez a könyv úgy jó, ahogy van.* Szeretem az ilyen szelíd őrülteket, a világhírű rögeszméikkel együtt. Igazi hős-alapanyag. Nem azt mondom, hogy minden (bármilyen szelíd) rögeszme megszállottja feltétlenül…

2019. május 29.  Elisabeta Bagrjana: Byron palotája Velencében Hínárzöld falak és kopott márványfokok,víz mossa őket és az idő ostroma;de hírnevük örök: a hír, hogy valahaitt élt a zseni, itt szenvedett s mulatott. Bicegő léptei itt kongtak tova (milyvisszhang kél bennetek, ó-lombard…