Polinézia és Új-Zéland mitológiájáról Sir George Grey tudósította elsőként az európai közönséget.* Én is az ő könyvéből tudtam meg, hogy mit köszönhetünk Polinézia népi hősének/félistenének/tricksterének (hol minek tekintik éppen), Mauinak.** Például azt, hogy kötél segítségével lelassította a Napot. Azelőtt nagyon gyorsan járt az égen, túl rövidek voltak a nappalok, az emberek pedig rengeteget szenvedtek a fény hiányától. Míg Maui közbe nem lépett.
Igen régóta keresek már olyan könyvet, amelyik hasonló módon (és hasonló műveltséggel) magyarázza a déli félgömb mítoszait, mint, mondjuk, Jankovics Marcell az északiakat.*** Őszintén remélem, hogy most pontosan azt találtam meg, amit keresek. Louis Cruchet-ről sajnos nagyon kevés adatot sikerült kiderítenem (nagyon szépen kérem, valaki derítse már ki, hol született), de azt tudom, hogy Francia Polinéziában végzett, kutatott, írt és szervezte a tudományos életet. „Archéo-astronomie”, így nevezte azt a tudományágat, amelyet művelt: mítoszokból, régészeti leletekből, történelmi feljegyzésekből igyekezett rekonstruálni azt, ahogyan az írásbeliség előtti Polinéziában a csillagokkal foglalkoztak. Márpedig nem akármilyen színvonalon foglalkoztak velük: többek között ennek köszönhetően tudtak roppant távolságokat biztonságosan megtenni az óceánon.**** (Tényleg biztonságosan, erről itt is olvastam.) Viszont írásos feljegyzések híján nagyon, de nagyon keveset lehet ma tudni arról, hogy hogyan gondolkodtak évszázadokkal ezelőtt.
Amiről a mai leckém szól, az pontosan ez a naplelassítós mítosz. Louis Cruchet elmélete a következő:
Ő nem azt a mítoszt veszi alapul, amelyiket a Disney, hanem egy másikat, amelyikben nem egy Maui szerepel, hanem öt Maui nevű testvér. A legidősebb alapította a papság intézményét, a legfiatalabb volt a trickster („impétuosité à transgresser les tabous” – kb. „a tilalmak dinamikus/lelkes/vad áthágása” jellemzi), ő lassította le a napot. Attribútuma minden mitológiában (abban is, amelyik egyetlen Mauit emleget) a horog. Ez a horog a déli félgömbről is látható Skorpió csillagképnek a farka, legfényesebb csillaga az Antares.
Ha minden igaz (itt egy másik kutató elméletét idézi Cruchet), ezt a csillagot hívják a tahiti mitológiában úgy, hogy „Maui matahiapo”, a legidősebb Maui csillaga. Ettől a csillagtól 180 fokos távolságra látható az égen az Aldebaran (mi a Bika csillagképben tartjuk számon), oly módon, hogy ha Tahitiről azt nézi az ember, hogyan kel fel az Antares, akkor pont a háta mögött nyugszik le az Aldebaran.
Miért olyan fontos az Aldebaran? Azért, mert ott a közelében a Fiastyúk (Matari'i), amellyel egyébként össze is szokták kötni, legalábbis nálunk az északi félgömbön van olyan hagyomány, amely a Fiastyúkot is a Bika csillagkép részének tekinti. Nagyjából egyszerre jelentkeznek az égbolton (tanúsítom, láttam). A Fiastyúkhoz pedig ma is fontos polinéziai néphagyományok kötődnek. Nem látható egész évben a déli félgömb minden pontjáról. A könyv szerint Polinéziában november 20-a körül kel föl először, ez ott a tavasz kezdetét jelenti (meg nagy ünnepségeket). Akkor, amikor a Nap is a horizontnak ezen a részén jelenik meg reggel. Május 20-a körül nyugszik utoljára a Fiastyúk, amikor kezdődik a tél.
Szóval teljesen logikus, amit Cruchet mond:
Az a mítosz, amely szerint a legifjabb Maui („Maui tikitiki”) lelassította a Napot, csillagmítoszként értelmezhető. Ha az Antares a legidősebb Maui, akkor az Aldebaran kell, hogy legyen a legfiatalabb Maui. Amelyik a napkelte helyének közelében kel föl tavasszal, akkor, amikor jelentősen hosszabbodni kezdenek a napok. A Nap lelassítását nem egyszeri eseményként kell mesélni, hanem olyanként, amely minden évben újra megtörténik.
(Cruchet azzal is megerősíti az elméletét, hogy a polinéz nyelvekben – mint sok más nyelvben is – fordítva működik múlt és jövő, mint nálunk. A múltra mondják, hogy „előttünk” van, mert ami már megtörtént, azt „látjuk”, és a jövőre azt, hogy „mögöttünk”, mert azt még nem látjuk. Márpedig ha Tahitin ülök, és az Antares, a legidősebb Maui, aki elsőként született, a „múlt”, előttem van, akkor az Aldebaran, a legfiatalabb, a jövő, az bizony mögöttem.)
Fogalmam sincs, ez a gondolatmenet mennyire állja meg a helyét, ha alaposabb tudományos vizsgálatnak vetik alá. De mint elmélet pont megfelel nekem, pont az ilyeneket keresem, úgy örülök neki, mint majom a farkának.
Ja, és nézzétek meg ezt a kis ötperces animációs filmet az öt fivérről és a Nap lelassításáról. Maori nyelvű, angol felirattal, és egy új-zélandi író műve alapján készült, gyerekeknek.
Igaz, ez megint egy harmadik változat, mert ebben csak az egyik fivért hívják Mauinak az ötből, azt, aki levezényli a lassítást, és nem kötél van nála, ellenben nála van a horog.
* Én angolul olvastam a könyvét, de egy része magyarul is megjelent.
** Ezt a nótát meg nem lehet eleget hallgatni, tényleg nagyon eltalálta a Disney.
*** Nem, nem fogadom el kritika nélkül minden következtetését, és nem is látom minden erről írott művét azonos színvonalúnak. A műveltségét viszont feltétel nélkül tisztelem, és nagy érdeklődéssel olvasom, amit ír.
**** Ettől is jó film a Moana/Vaiana. Nagyon pontosan mutatja be, hogyan segít a nyitott tenyér és a kinyújtott kar a navigálásban, ha az ember tudja, melyik csillagot hogyan figyelje. És ha ennek a blogírónak igaza van, még arra is figyeltek, hogy a rajzolt égen a csillagok abban a pozícióban legyenek, amelyikben a történet idejében kellett lenniük, elájulok. :)
Ezt 2019. július 21-én írtam.
