Egyszerű és nagyszerű, rövidségében is hasznos kis ismeretterjesztő könyv, amelyből megtudhatjuk, hogyan lehet frappáns válaszokat adni tinédzserek kellemetlen kérdéseire. Mert ne legyenek illúziói senkinek: azokat a kérdéseket fel fogják tenni. És ha a felnőtt jót akar magának, akkor megfelelő válaszokat kell találnia rájuk. Jó, nem biztos, hogy pont azokat, amiket ez a könyv ad, de kiindulópontnak mindenképpen jó.

Nagyjából a kétharmada szól a könyvnek arról, amit a címe ígér, azaz kisebbségekről. (Mármint szexuális értelemben véve. Ahol a szexuális szónak nem feltétlenül van köze a szexhez, attól, hogy latin eredetű szótövük azonos. A nemhez, ahhoz van köze.) Egyszerűen, tömören, de nem butítva mondja el, hogy melyik micsoda voltaképpen, hogy ne félinformációk alapján kelljen tájékozódni az embernek.* Felsorolja a velük kapcsolatos tévhiteket is. (Némelyiktől én is elsunnyoghatnék a sarok irányába, mert én is úgy tudtam, hogy, közben meg mégse.) Él a nyelvi és a képi humor lehetőségeivel egyaránt, és tudja, hogy kell viccesnek lenni úgy, hogy az sem nem erőltetett, sem nem tiszteletlen. Konzervatívabb olvasók számára sem. Szerintem.**

A könyv maradék harmada olyan alapdolgokat fogalmaz meg, mint hogy honnan lehet azt tudni, hogy valakit valamire nem kényszerítenek, hanem szabad akaratából teszi. (Ez ám irtó fontos tudás, és sokkal kevesebb ember van a birtokában, mint amennyi azt hiszi magáról!)  Vagy hogy mi az az identitás, és abból mennyi születik vele az emberrel, meg mennyit raknak hozzá mások vagy ő maga. Vagy hogy hagyjuk már egymást kölcsönösen békén. A vége meg aranyos. (Majdnem) az egész könyv aranyos.

Kifogásom: Egynémely kisebbségekről túl kevés az információ, túlságosan épít a szöveg a befogadó korábbi ismereteire. Előfordul benne olyan, amelyikről még életemben nem hallottam, és hát ettől a könyvtől se lettem sokkal okosabb.

Összességében viszont kiválóan alkalmas arra, hogy ha a tinédzser azzal a kérdéssel akar vitát provokálni, hogy ha ő kitalálja, hogy neki helikopter-identitása van, akkor az is rendben van-e – akkor kicsit pontosabban válaszolhat neki a felnőtt annál, mint hogy „persze, legalább akkor tényleg elmondhatod majd, hogy ennyi hülye között csak te vagy helikopter”. (Megtörtént eset. Jó szándékú, okos tinédzserről és remélhetőleg jó szándékú felnőttről beszélünk, akik egyáltalán nem álltak konfliktusban egymással, úgyhogy sértődés helyett nevetés, majd normális beszélgetés lett a vége. De azért lehetett volna ebből sokkal rosszabbul is kijönni.)

Úgy tudom, a szerző magánkiadásában jelent meg, és a honlapjáról letölthető, becsületkassza-alapon lehet fizetni érte.

* Mindenki nyugodjon meg: egyik sem olyan, hogy hallás – jelen esetben olvasás – útján fertőz. Igen, én tudom, hogy jelen esetben nincs is értelme fertőzésről beszélni, de más olvasó nem feltétlenül tudja, ezért írom.
** Azért kétszer vagy háromszor elengedi magát a szerző szóhasználatilag. Bár indokolt esetekben teszi, azért na. Nem kéne.

Ezt 2019. december 8-án írtam. 

Pontszám: 10/8