Ez a könyv megint az a fajta, amelyet olvasva a legcsekélyebb mértékben se érdekel, igaza van-e az írójának. Énfelőlem találkozhatott David-Néel Tibetben jakká változó novíciussal, kengurusebességgel haladó szerzetessel, nyolc hónapot étlen-szomjan-fagyban kibíró aszkétával és annyi elméből teremtett fantommal, amennyi alatt leszakadna a vonat alja. Hát ki vagyok én, hogy beleszóljak, ki milyen mágikus események tanúja lehet, ha egyszer ilyen érdekesen tudja megírni?*

Ráadásul majdnem olyan nézőpontból, amilyet én is képviselnék: a nagyon kíváncsi, nagyon nyitott, eléggé szkeptikus, de a másik (rokonszenves) kultúrát tiszteletben tartó nyugati vendég nézőpontjából. (A félreértések elkerülése végett: vendég az, aki nincs otthon, de azért jól érzi magát; belép abba a világba, amely nem a sajátja, nem vesz el belőle semmit, amit nem önként adnak, majd kilép belőle és hazamegy.) Részemről annyi a különbség, hogy én a helyében sokkal jobban tartanám a helybeliek gondolkodásmódjától a távolságot, de az az én dolgom. Ő különben is egész más céllal ment Tibetbe, mint amilyennel én mennék. Meg amilyennel Arianrhod molytárs jönne velem, asszem. 

Pontosan olyan szöveg, amilyet én szeretek, és amilyenre jelenleg szükségem van: nem kívülről írja le a száz évvel ezelőtti Tibetet, hanem az emberek gondolkodásmódját próbálja megfejteni, jó sok kulturális adalékkal. Valószínűleg ezért nem zavar a temérdek fantasztikum, és ezért vagyok hajlandó gyakorlatilag bármit elhinni neki. Ha nem igaz, az meg kit érdekel? Az érdekel, hogy miért gondolkodnak így ezek az emberek, miért hisznek mindabban, amiről a könyv szól, és ebből milyen életmód következik. Még a humorukat is sikerült megértenem egy kicsikét, pedig az a legnehezebb. Bármilyen idegen kultúra esetében.

Olyan könyv ez, hogy ha használni akarom (természetesen íráshoz), már kezdhetem is elölről, és ha ki akarnám jegyzetelni, minden oldalt idéznem kellene. Nagyon, nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Arianrhod és Evetkegömöri molytársaknak.

U.i.: A fordítás időnként tényleg fura, meg főleg a nyomdahibák elég zavaróak, párszor sikerült Krisztus utánt felcserélni Krisztus előttel, azért az nem mindegy. 

* Nem azért nem érdekel, mint hogyha nem tartanám hitelesnek, hanem mert nem arra kell nekem a szöveg, hogy ebbe a hitbe beleássam (beavattassam) magam. Nem arra kell nekem a tudománya, amire neki kellett. Hanem regényt írni.

Pontszám: 10/10

Ezt 2019. június 5-én írtam.