„A vízözönről igen réginek tetsző, ógermán hagyományt találunk feljegyezve az Oera Linda Boek (Ura Linda Buk) nevű könyvben. (Némelyek hamisítványnak minősítik.) A kéziratot a múlt [XIX.] század hatvanas éveiben találták egy északnémet család birtokában; ófríz nyelven írták, s a családi hagyomány szerint századokon át vezették, illetve újra meg újra lemásolták és bővítették.”
(Sziriat oszlopai, Széphalom Könyvműhely, 2002)

Atlantiszos ófríz apokalipszis?! Fülem hegyeződik! :)

Az 1860-as években megtalált kézirat valóban létezik, és hála Istennek angol fordítása is van, amely 1876-ban készült, tehát már nyilvános tartalom, itt elolvasható. Ha valódi, akkor a XIII. századból való, de a benne foglalt szövegek kora ezerkétszáztól négyezer évig terjed. Ha nem valódi, akkor nem. 

A Wikipédia szerint tényleg elég sokan hamisítványnak minősítik a könyvet, a fent linkelt Sacred Texts azt írja, ma már hagyomány egyetérteni abban, hogy hamis. (Pl. a papír és a nyelvhasználat alapján.) Csak az Osszián-énekekkel ellentétben erről nem derült ki soha, hogy ki írta. Tényleg gyanús, hogy, ahogyan az Osszián-énekeket, ezt is praktikus módon éppen pont akkor találták meg, amikor a nép, amelynek a nyelvén íródott, rájött, hogy ő egységes nemzet szeretne lenni. Nem csúfolódni akarok, szerintem teljesen normális dolog, hogy egy közösség irodalmi alkotások által határozza meg és fogja össze önmagát. Ha valódi középkori kézirat áll rendelkezésre erre a célra, akkor azt kell erre felhasználni, ha nem áll, akkor pótolni kell, mint Vörösmarty a magyar nemzeti eposzt. Csak ő ráírta a nevét.

Akár valódi, akár nem, időről időre újra felbukkan, népszerűvé válik, angolul rendszeresen kiadják, ezotériával és okkultizmussal foglalkozók olvassák. Itt a világ tíz „legmegfejtetlenebb” :) rejtélye közé sorolják.

Várkonyitól talán nem a legjobb ötlet az érvelésében felhasználni ezt a könyvet, de mivel 1. odaírja, hogy egyesek szerint hamisítvány, 2. a mai napig nem döntötték el a kérdést teljesen egyértelműen, 3. a többi (azaz olyan ötszázhuszonhat) bizonyítékul felhasznált szöveg autentikus, senkinek nem lehet kifogása a dolog ellen.

Csak nekem, mert már megint bővült a várólistám. NB.: a könyv egyik kiadása újpogány fantasynek minősíti. XIX. századi fríz atlantiszos fantasy – kinek nem dobban meg ettől a szíve? :)

Ezt 2017. szeptember 13-án írtam. 

Utóirat: Elolvastam. Szerintem alternatív történelmi regény. Csak sajnos az van, hogy nem túl jó.