Elöljáróban: nem tudok sakkozni.(Pirul.)Én megpróbáltam, becsszó! Eljártam sakk-körbe is! Meg tudom különböztetni a lóugrást az anpasztól!A „baj” az, hogy a legtökéletesebb mértékben hidegen hagy az, hogy lejátsszak valakivel egy partit, illetve hogy nyerni akarjak. A feladványokat megoldogatni, az…

A kötetet Szádeq Hedájat „A vak bagoly” c. elbeszélésének kedvéért kezdtem el olvasni, amely rajta van az „1001 könyv, amelyet el kell olvasnod” listáján, de külön kötetben nem jelent meg magyarul. Ott is a helye neki a listán, egyetértek. A kötet 1973-as, tehát nem „mai” – a szerkesztés egy mára…

Különleges hangulatú verseket tartalmaz ez a vékonyka kis válogatáskötet, nagyon tetszettek nekem. Hogy miért, azt még nekem is nehéz megfogalmazni. Kell az utószó segítsége. „(…) szomorúság és bizonyos keménység”; „esetenként a humor és az irónia sem idegen tőle”; „az emberiség nagy mítoszait…

Nagyon nehéz erről a könyvről írni. Több okból is.Több, mint egy éve van meg itthon, és mostanáig nem olvastam el. Félelemből.Nem valami kis egyszerű hétköznapi félelemből, amit egy nagy megmérettetés előtt vagy egy harapós kutya láttán érez az ember. Ez annál sokkal mélyebb, bensőbb, hidegebb.…

Ne olvassátok el. Nagyon elvont. Beteg. Nyomasztó. Lidérces. Semmi párbeszéd, csupa történetmondás meg leírás, és azt se lehet követni, melyik szereplő kicsoda. Rakjátok le. Fuj. Én se vettem volna kézbe, ha a 2015-ös olvasási kihívásra nem kellett volna elolvasni egy rossz értékeléseket kapott…

Amikor annak idején elkezdtem mongol irodalmat keresni, sejtettem, hogy nagy választék nem lesz. Ezért különösen meglepődtem és megörültem, hogy a kevéske magyarra fordított mongol könyv között még klasszikust is találni. Amikor pedig megláttam, hogy a fordító Lőrincz L. László, nem is volt már…

Egy kötetnyi klasszikus perzsa költészet, a középkorból (XIV. század), Irán nagy nemzeti költőjétől. Aki vagy misztikus volt, vagy nem, és ezt a mai napig nem tudják eldönteni az okosok. A klasszikus európai költészetet is megihlette – hatása felfedezhető Goethe, Puskin, Csokonai költészetében.…

2015. okt. 30. Ikszedik újraolvasás vége. Még mindig kegyetlen, még mindig megrendítő.Így, hogy sokadszorra haladok végig rajta, a történet már szinte mellékes is, megengedhetem magamnak, hogy apróságokra figyeljek. Az alapkérdés persze az, ami az utolsó előtti fejezet címe is: „Miért?” Nem…

Nem, én nem perverzióból olvasok cseh krimiket.Hanem kétségbeesésből…Mert az összes Conan Doyle és Agatha Christie már évekkel ezelőtt elolvasódott (a jobbak kétszer-háromszor is), Chesterton aranyos, de az ötvenedik Brown atya-történet után azért már kicsit unalmas, az amerikai krimit annyira nem…

Elfeledett család, elfeledett szavak, egy majdnem elfeledett nép, egynémely felderíteni való titkok – mi mást akarhatnék, gondoltam, amikor belefogtam a regénybe.Aztán mégis jóval tovább tartott elolvasni, mint hittem volna, mert a regény első harmada nagyon nem az én világom volt.* Elismertem az…