Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Hollandia. Gyarmat, haza, megtagadott múlt, árulás, elárultatás (Hella S. Haasse: Urug)

2020. február 29. - Timár_Krisztina

haasse.jpgÚristen, mennyi minden van ebben a százharminc oldalban.

Tízszer annyit lehetne róla beszélni. Meg a gyarmati létről. Meg a kultúrák ütközéséről. Meg a hazáról. Meg az anyanyelvről. Meg a barátságról. Meg az árulásról. Meg az elárultatásról. Meg arról, hogy ki éli a saját életét és ki nem, és hogy akkor mégis mit él, ha nem a sajátját. Meg arról, hogy mit kell fizetni azért, ha az ember megtagadja a múltját, és mit azért, ha nem hajlandó megtagadni. Meg arról, hogy élünk valaki mellett huszonsok évig, és nem tudjuk, mi jár a fejében.

Amilyen kicsi könyv, olyan súlya van. Egy hosszabb vonatútra nyugodtan elvihető, könnyedén kézben tartható, az út végére elfogyasztható, hosszú távon nem felejthető. Ja, és újraolvasható. Illetve -andó.

Az alapötlet tökéletes: A történet középpontjában nem egy ember áll, hanem kettő, de oly szorosan tartoznak össze, mint a sziámi ikrek. Pedig a közöttük levő különbség látható, hallható, tapintható, minden módon érzékelhető: egyikük holland, másikuk indonéz. Egyikük a gyarmatosítók gyermeke, másikuk gyarmatosított. Egyikük nem vesz róla tudomást, másikuk nem tud nem tudomást venni róla. Mindkettejük hazája Indonézia, de egyikük idegen azon a földön, másikuk otthon van. Mégis az egyiket fogadják be, és a másikat zárják ki. Vagy nem. Egyikük a saját közegében marad, másikuknak ki kell törni a saját közegéből, ha akar valamit. Mégis az egyik él úgy a saját közegében, mintha ki lenne taszítva belőle, és a másik illeszkedik bele a környező világba. Vagy nem.

És százhuszonöt oldalon keresztül ketyeg az időzített bomba.

Többet nem írok, mert reggelig tartana. Meg különben is fölösleges. Százharminc oldalra mindenkinek van ideje, főleg, hogy a Rakéta Regénytár sorozatban jelent meg a regény, vagyis igen picike. Ha naponta csak két oldalt olvas belőle az ember, akkor is a végére ér. Egyébként szerintem úgy is lehet: pusztán a könyv rendkívül érzékletes stílusa is megérdemli, hogy elmerüljön benne az ember.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2017. május 20-án írtam.

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: Magvető, Bp., 1987. 130 oldal, Gera Judit fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr5915497436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

supermario4ever · https://supermario4ever.wordpress.com/ 2024.01.22. 21:57:06

Örülök, hogy írtál erről a könyvről. :) Ez volt az egyik kedvenc irodalmi művem az egyetemen, Néderlandisztika szakon.
Tényleg sok mindenről szól a könyv, a holland wikipédián minden aspektusból hosszan elemzik a mondanivalóját.
Készült filmadaptáció is, az is nagyon jó lett. Hollandul fent van a teljes film YouTube-on. www.youtube.com/watch?v=BwqO8ur7NZ0

Timár_Krisztina 2024.01.22. 22:06:13

@supermario4ever:
Nagyon kedves vagy, én pedig köszönöm a hasznos kiegészítést.
süti beállítások módosítása