Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Posztapokaliptikus, örök emberi állapot (Samuel Beckett: Godot-ra várva)

2020. február 23. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. (Két napja.)Eredetileg nem akartam értékelni, mondván, hogy szigiri molytárs minimalizmusában is elsőrangú, 7, azaz hétszavas értékelését úgyse múlom felül. De aztán eszembe jutott, hogy már miért is kellene nekem bárkit is felülmúlni?Viszont azért se pontozom.Azért, mert Beckettet…

Tovább

Liechtenstein. A definíció szerinti örömszöveg (Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember)

„'Csak a derű óráit számolom',mondta pár szó s egy vasrúd a falon,a napóráé.”Nem tudom, hogyan nevezzem ezt a könyvet: versprózák? prózaversek? költői rövidprózák? Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy örömszöveg. Döntést hoz, ugyanazt, amelyet Szabó Lőrinc idézett versében a bölcs öreg: „csak derűs órát…

Tovább

Bölcső, ágy, koporsó, közvetítő (Jankovics Marcell: A fa mitológiája)

Jól összerakott, jól rendszerezett, informatív könyv, még éppen innen a „túl tömény” kategórián. Igaz, hogy Jankovics már megint egyenként minden oldalba bele akarta zsúfolni az egész irdatlan műveltségét, de azért lehetett követni.  Esszészerű, külön-külön is olvasható fejezetek* a fáról mint…

Tovább

Írország. Útinapló és egy belső átalakulás képe (Dervla Murphy: Öszvérrel Etiópiában)

Ez egy ön- (ám távolról sem köz-) veszélyes őrült napló formájában megírt útleírása, amelynek olvasása során az embernek egyre határozottabb meggyőződésévé válik, hogy ezt az utat két öszvér tette meg. És az emberalakban közlekedő volt a makacsabbik. Nulla veszélyérzettel.Nem kétlem, hogy Dervla…

Tovább

Augusta Gregory: Spreading the News

Véletlenül találtam rá erre a könyvre. Meg voltam győződve róla, hogy a szerzőről sohase hallottam, erre fel meglepetésszerűen rájöttem, hogy én ezt a darabot láttam. Úgyhogy nem pontozom, mert nem mondhatom, hogy olvastam, de azért ajánlom. Nagyon!  Rövidke, pergős ír egyfelvonásos 1904-ből, sok…

Tovább

Felejtsd el, hogy nappali lét is van a világon, és megérted (Franz Kafka: A per)

Újraolvasás vége.Hála a Jóistennek.Három napja rémeket látok tőle álmomban. Mindenféle régi házakat, amik mellett éjszaka kell elmenni, aztán meg a szobában feküdtem az ágy előtt, hogy észre ne vegyen, aki az ablakon néz be, de azért észrevett és sírt, hogy ne hagyjam ott.Ez az egész könyv egy…

Tovább

Csak én, én, én éljem túl! Meg a családom. Meg a megélhetésem (Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei)

Újraolvasás vége.És most lopni fogok.Mert ez történelmi dráma, ugye, 1939-ből, és a harmincéves háborúról szól, de értse már mindenki, ugye, hogy mit kell belőle érteni. És „eme” molytárs értékelésénél jobban úgyse tudom megfogalmazni, hogy miből indul ki az olvasó: „Ma már picit mintha elegünk is…

Tovább

Jókai-regények kicsiben (Jókai Mór: Kelet királynéja)

A kötetbe gyűjtött novellákban minden benne van, amit Jókaiban szeretek, sőt nagyon szeretek, és nagyon kevés vagy éppen semmi abból, amit Jókaiban így a kamaszkorból kinőve már nehezen viselek. Úgyhogy nem azért olvastam ilyen sokáig (szeptember közepétől mostanáig), mintha nem tetszett volna,…

Tovább

Hogy bírta ennyi ideig emberként? (Franz Kafka: Az átváltozás)

Újraolvasás vége.Kafka azok közé az írók közé tartozik, akiket sose tudtam megszeretni, de távol se tudtam tartani magamtól soha. Nem tudok megszeretni valakit, aki ennyire baljós, kísérteties, képtelen és hátborzongató világokat tud teremteni, de egyúttal az is lehetetlen, hogy ne térjek vissza…

Tovább

Példázat a diktatúráról (Thomas Mann: Mario és a varázsló)

Újraolvasás vége.Példázat a diktatúráról.Arról, hogy milyen könnyű meghajolni, az ember akarata, jobb érzései ellenére, már sokan írtak. Arról, hogy mekkora teher parancsolni, jóval kevesebben. Sokan felteszik azt a kérdést, hogy miért adja meg magát az ember a kívülről érkező nyomásnak. Ez a mű…

Tovább
süti beállítások módosítása