Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Szeretni és röhögni rajta egyszerre lehet (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

Szegény drága Akakij Akakijevicset még mindig szeretjük.És még mindig nevetünk, hol a rovására, hol… a javára. Ilyen kifejezés eddig nem volt, most majd lesz. Akivel már előfordult életében, hogy örömét lelte teljességgel hétköznapi, hogy ne mondjam, jelentéktelen dolgokban – hogy úgy istenigazából…

Tovább

Időutazás többféle értelemben is (Anatole France: La Rôtisserie de la reine Pédauque)

Most vagyok gondban. Elég nehezen tudtam mit kezdeni ezzel a könyvvel, többféle értelemben is. Nem azt adta, amit vártam – mondjuk, ez még önmagában nem lenne probléma. :)Először is természetesen óriási élmény volt eredetiben olvasni, főleg éppen ezt a példányt, és úgy, hogy az enyém. (Paris,…

Tovább

Találkozások halottakkal, prózaversben (Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései)

Újraolvasás vége.Telik velem az idő. Egyre több körülöttem a nagybeteg, a haldokló, a halott. Nem csoda, ha újra előveszem ezeket az emlékezős-elhomályosulós-meghalnitanítós klasszikusokat.Ebben a kategóriában Rilkéé a legjobbak között van. Pont az a fajta könyv, amilyeneket huszonkevés évesen…

Tovább

Amerikai Egyesült Államok. A megvalósított amerikai álom (Henry David Thoreau: Walden)

Van az amerikaiaknak egy mítoszuk. (Most nem abban a jelentésében használom a „mítosz” szót, amelyben az „illúzió”-val rokon értelmű, hanem régebbi jelentésében, „világmagyarázat”-ként.) Úgy hangzik, hogy minden ember egyenlő, és mindenkinek elidegeníthetetlen joga van az élethez, a szabadsághoz…

Tovább

Kevés felnőtt, sok hazugság (Henrik Ibsen: A vadkacsa)

Újraolvasás vége. A megírás minősége tíz pont, csak ezt a hülye állat Gregerst ne utálnám annyira. Ha már fel nem képelhetem, le kell vonnom miatta egyet. Kihozza belőlem a legrosszabbat. Persze ez is csak azt mutatja, milyen jól meg van írva a darab. Olyan egy kicsit, mint egy krimi, csak nincs…

Tovább

Nem vicces, viszont szenvedélyes (François Villon: A nagy testamentum)

Az úgy volt, hogy beestem az antikváriumba. Tessék nekem Villont adni. Bármit, csak teljes kötet legyen. Csak egy ilyen kötet van, Vas István fordítása, az ötvenes évekből való kiadás. Meg se nézem: jó lesz. Viszem haza: hm, gyanúsan vastag ez, de hát akkoriban belerakták az anyagot mindenbe, biztos…

Tovább

Nyugat-Afrika ismerősen és ismeretlenül (A madáron vett menyasszony)

Jó kis mesék, valóban könnyen olvashatóak, és bepillantást engednek egy számomra teljesen ismeretlen kultúrába, amely időnként mégis egy-egy villanásra ismerőssé válik. (Ott a Holle anyó, csak a szavannán nem havazik; vagy ott a Hamupipőke, csak fiúban, és nem kap hercegnőt szegény, viszont legalább…

Tovább

Nem több, nem kevesebb: más (Karunga, a holtak ura)

Jóval többet vártam ettől a kötettől, mint amennyit kaptam.Azért kaptam tőle valamit. De távolról sem eleget. Röviden úgy foglalhatnám össze, hogy amikor a saját kultúrámtól idegen vonásokat találtam, az tetszett – amikor a sajátomra hasonlító vonásokat, az nem. Nagyon nem. Éppen fordítva várná az…

Tovább

Reneszánsz szappanopera (William Shakespeare: Cymbeline)

EZ MEKKORA EGY SZAPPANOPERA!  Ha nem Shakespeare írta volna, a kutya se olvasná. Életem legjobb Shakespeare-tanára isteni jó paródiát rögtönzött belőle órán (kedd este hatkor, még mindig emlékszem; nem tudtuk eldönteni, a fáradtságtól vagy a röhögéstől dőljünk le a székről), és az a legviccesebb,…

Tovább

Ne röstelld, ha nem érted, alázattal olvasd (Jakob Böhme: Földi és égi misztériumról)

2014. július 12. …és most valami okosat kéne írni…  Ami biztos:1. Jakob Böhme minden tiszteletet megérdemel. Csizmadiának tanult, autodidakta módon szerezte a műveltségét, és így tudott rövid úton úgy kirobbanni a saját kis lutheránus közösségéből, hogy gyakorlatilag eretneknek nyilvánították, és…

Tovább
süti beállítások módosítása