Szent könyveket, egyáltalán vallási iratokat nem szoktam pontozni, de ezt muszáj volt. Gondolkodás nélkül meg is adtam rá a tízet. Pedig nem azt kaptam ettől az eposztól, amit vártam. Azt tudtam, hogy egy szörnyű háború adja az alaptörténetet. De hogy ennyire?! Folyik a vér, szakad az ín, törik a…

Nagyon szeretem a népmeséket és a középkori történeteket, nagyon szeretem Walest (jó volna egyszer eljutni végre oda), és nagyon akartam szeretni a Mabinogiont, ezt a középkori walesi mese- és mondagyűjteményt. Valamiért mégsem tetszett úgy, ahogy tetszenie kellett volna. Azt nem mondhatnám, hogy…

Októbertől februárig… nem mondom, hogy minden napra egy mese, de ez akart lenni a módszer alapja. Persze kihagyásokkal működött a dolog (csömörközeli állapotban, amikor félretettem az egészet, és más novelláskötetekbe is belefogtam), valamint állandóan olvastam vele párhuzamosan más könyveket is.…

Ősi vallások szent könyvein nincs sok értékelni való. Nem is ártom bele magam olyasmibe, amibe nálam okosabbaknak is beletörne a bicskájuk. Vendégség volt nekem ez a könyv: vendégül láttak egy idegen, ám többnyire igen rokonszenves kultúrában, s úgy bántak velem, ahogy vendéggel bánni…

Szerettem volna jobban szeretni ezt a könyvet, de így sem bántam meg, hogy elolvastam. Az alapművek közé tartozik, az biztos. De nem könnyű olvasni, az is biztos. Még nekem se. És nem azért, mert egy kegyetlen szibériai büntetőtelepen játszódik, és egy elítélt nézőpontjából látjuk „a holtak…

Újraolvasás vége. Nem örülök neki, hogy a „Nóra” címmel vált elterjedtté a darab Magyarországon. Így olyan, mintha csak Nóráról szólna az egész, mintha kizárólag az ő problémája állna a darab középpontjában, pedig nem. Ezért sokkal jobb a „Babaszoba” vagy „Babaház” fordítás, amely a norvég címnek…

Ezt nem merem pontozni. Nem is arra való. Meg nem is arra, amit én csináltam vele, hogy gyorsított menetben olvastam végig. (De így legalább tényleg visszaadhatom a tulajdonosának holnap.) Hogy én személy szerint mit éreztem ennek a XV. századi klasszikusnak az olvasása közben, azt most…

Tessék, gyerekek, olvassátok, mit írt nektek a Tolsztoj bácsi. Igen szépet. Igen sokat. Apróbbat-nagyobbat. Arra való meséket, hogy Koljuska meg Nasztyenka megtanuljanak olvasni, és közben megértsék, hogyan működik a világ. Hogy a holló vízbe fojtja a fiait, akik nem mondanak neki igazat. Bizony.…

Újraolvasás vége.Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt,…

Újraolvasás vége. Ez de fura. Nem is tudom, hányszor olvastam már, de ilyen még nem volt: nem belement az a fránya por a szemembe a végén? Ritkán szoktam könyvek fölött sírni (ez is gyorsan felszáradt), Tolsztojon pláne. Ez nem az a könyv, amelyet olvasva az ember izgul, hogy mi lesz a vége. Ez az…