2014. szeptember 26. Apokalipsziseket azért jó olvasni, mert elképesztő energiával megírt leírásokat tartalmaznak. Ez sem kivétel. Egymás fölött lógó hegyek, kristályos zúzmarából készült királyi szék, zuhanó tűzoszlopok, egymáshoz kötözött csillagok, és minden kísértetiességek teteje: a szakadék…

Tipikusan az a könyv, amelyet nem merek pontozni. Csodálkozva olvasom a Molyon az értékeléseket, hogy milyen vadnak, sötétnek, sőt veszélyesnek tekintik ezt a könyvet. Hát nem tudom, engem nem akart bántani. Érdekelt, ahogy valami egészen idegen és furcsa, ám békés kultúra érdekli az embert. Meg se…

Arany János a csúcsok csúcsa, de ezt a darabot tényleg nem neki találták ki. Amikor olvastam, legfeljebb mosolyogni tudtam rajta. 1999-ben adták viszont a szolnoki színházban egy másik fordítását (ha jól emlékszem, a Schwajda fordította, vagy legalábbis nagyon belenyúlt a fordításba). Akkor jöttem…

Régi adósságomat róttam le (már megint). Elsőként egyetemista koromban fogtam bele. Elég vékony kötet volt, gyanakodtam is, de csak a felénél jöttem rá, hogy én tulajdonképpen megvágott változatot olvasok. (Igaz, így is háromszáz oldal volt.) Aztán pár év múlva megtaláltam a kétkötetest, de nem…

No, akkor számoljunk. My uncle Toby húsz pont a tízből, Yorick és Trim tíz-tíz pont, az összes többi szereplő három és mínusz tizenkettő között mozog. Ha ehhez hozzászámoljuk a sok évszázados hatékonyságot, Esterházyval bezárólag – a nyomdaipari kísérletezéseket – a számolatlanul szórt (egyébként…

Nem tisztem bizonyítani vagy cáfolni, hogy Swedenborg, ez a XVIII. századi (Benedek Szabolcs szavával) „realista misztikus” beszélt vagy nem beszélt az angyalokkal. (Meg is lennék lőve, ha kéne.) Nem lelki tápláléknak és nem lelki táplálékként olvastam ezt a könyvet. (Most akkor is meg lennék lőve.)…