Értékelés előtt mesélek egyet. Egész kicsi voltam, amikor apukám elkezdett angolul tanulni. A nyelvkönyvekbe akkoriban még kevesebb színes fotó került, az övében is leginkább vonalrajzok szerepeltek. Az egyik vonalrajz arisztokratikus fiatal párt ábrázolt. A nőnek rövid haja volt, magassarkú…

Ez, kérem, nem regény. Ez molyos értékelés. Csak kicsit túlméretezettre sikerült, és időgéppel visszaküldték 1988-ba. Ransmayr addig olvasta Ovidiust, amíg az agyára nem ment kívülről meg nem tanulta, és egyik szereplőről a másik után írta meg a véleményét. Megelégedetten látom, hogy a véleménye…

…meg az én szenvedéseim, a másik cím után szabadon. Újraolvasás vége. Szegény Wertherhez nem sok türelmem volt most. Próbáltam visszaemlékezni, milyen hatással volt rám diákként, de egyszerűen semmilyen hozzá fűződő érzést nem tudtam felidézni. Elmentünk egymás mellett, azt hiszem. Azóta pedig még…

Újraolvasás vége. Azér' most tényleg büszke vagyok magamra. Gondolkodtam, hány pontot érjen a büszkeségem. Legalább egy pont levonással honorálni akartam ifjúkori utálatomat a regény iránt, csak hát ott volt az a 61%, amennyin állt a Molyon, és amennyinél azért jóval többet érdemel… meg ott volt a…

Egy 68%-on álló magyar nyelvű könyv eredetije: tízből kilenc pont.Az ilyen pillanatokért érdemes nyelveket tanulni.*Sose vonzott a kemény krimi meg a noir,** több okból.Például olyan nyomasztónak, aljasnak, piszkosnak, büdösnek tudja ábrázolni a világot, amilyet én dokumentumregényben elviselek,…

Nagyon gazdag szöveg, és amilyen rövidnek tűnik, olyan sokáig tart, míg a végére jut az ember. Itt mindvégig figyelni kell, semmi sem puszta töltelék, a legapróbb mellékszálnak is van valami jelentősége. Kell is, mert igen bonyolult problémákról szól, úgymint gyarmatosítás, politikai és magánéleti…

Egyik ámulatból a másikba estem.Ez valami illetlenül, sőt ocsmányul jó!Ha ráadásul még olyan jól lenne megírva, mint ahogy nincs, évente újraolvasnám, közben csurogna a könnyem az elragadtatástól, Defoe képét meg bekeretezve kiraknám a szobám falára.* Mivel a könyvet dedikáltatni már sajnos nem…

Ismerek valakit, aki a hatvanas években volt gyerek. (Ilyet igazából sokat ismerek, de most csak ő számít.) Megkérdeztem, mond-e valamit neki az a szó, hogy „Biafra”. Mondott. Sokat nem, csak annyit, hogy egyszer gyerekkorában a plébános felszólította a gyülekezetet, hogy imádkozzanak ibo*…

Klasszikus késő viktoriánus kalandregény. Utazással, kincskereséssel, elefántvadászattal, egzotikus helyszínekkel, fekete statisztákkal, öt-hat rendkívül képtelen megmeneküléssel, eposzba illő csatával, önfeláldozással. Mondanám, hogy szabványos, de igazából ez a regény alkotta meg azt a bizonyos…

Tényleg nagyon fontos könyv, az 1001-es lista összeállítóinak ezúttal igazuk volt. Tíz pontot kap tőlem ez a XX. századi szudáni klasszikus, mert tényleg összetetten ábrázol egy összetett helyzetet; mert egyik szereplő sem fekete-fehér; mert az elbeszélő nem rág az olvasó szájába semmit, hanem…