Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Olvasás: agy-átállítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

2020. június 11. - Timár_Krisztina

Van az a felfogás, amely szerint a művészet, az tisztelni való dolog. Főleg a klasszikus. Annak mélysége van. Eszménye. Méltósága. Nemes célja. Meg kell érte dolgozni. Azért jött létre, hogy megmutassa a valóságot. Az élet értelmét. A klasszikus alkotás a fáklya, amelyet egyik nemzedék a másiknak…

Tovább

Klasszikus szövegek és egyebek darabokra szedése (De Sade márki: Szodoma ​százhúsz napja)

Alternatív címmegoldás: „Ennyi idiótát egy rakáson, avagy Ha ennek a tizede megtörténhetett, ne is gondolkodjatok tovább, hogy miért tört ki a francia forradalom”Pontozni nem vagyok hajlandó, viszont egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik levennék az 1001 könyv listájáról. Ott van a helye neki.…

Tovább

Erőszakkal elszakított fonalak (Ismail Kadare: Spring Flowers, Spring Frost)

Kadarétól elsőként Az álmok palotáját olvastam. Azzal a művészien megírt nyomasztással eddig egyetlen más (általam ismert) könyve sem versenghetett. Azért ez most közel jár.Pedig az elején semmi nem mutatja, hogy a regény bármiért megérdemelné a helyét az 1001 könyv listáján. Hát, Istenem, van…

Tovább

Cselekmény, szereplők és háttér teljes összhangja (Ursula K. Le Guin: A ​kisemmizettek)

A pontlevonás főleg a kiadásnak szól, nem a szövegnek. A szöveg minősége első osztályú, ráadásul az a fajta fantasztikus irodalom, amit én szeretek: ahol a háttér fontosabb a cselekménynél. Illetve ez így nem pontos: a cselekmény a fasorba' se lenne pont e nélkül a háttér nélkül; minden eleme ebből…

Tovább

Disztópia, kétértelmű hatalmi viszonyokkal (Margaret Atwood: The ​Handmaid's Tale)

Fú, ez most nagyon nagyot ütött. Hogy csúnyábbat ne mondjak.Vitathatatlanul a legjobb disztópiák közé tartozik, mind világábrázolását, mind a nyelvhez való viszonyát tekintve. Enné meg a fene, bár ne lenne olyan jól megírva.Szóval akkor most visszafogom magam, szigorú leszek és objektív. Most majd…

Tovább

És nem fordul ki a világ a négy sarkából (Paul Auster: The ​Book of Illusions)

Intelligensen megírt, sokrétű, komoly értelemben vett játék. Első olvasásom Austertől, akiről minden ismerősöm, aki csak olvasta, nagy tisztelettel beszél. Nem bántam meg, hogy elolvastam, szeretem az ilyen okos játékokat, a matrjoska-történeteket, főleg ebben a stílusban megírva.Csak hát az van,…

Tovább

Üdvösségre predesztinálva – vagy nem (James Hogg: The Private Memoirs and Confessions of a Justified Sinner)

Tényleg nem egyszerű kezdeni valamit ezzel a furcsasággal, amelynek még a műfajában se vagyok biztos. Körülbelül a négyötödéig értettem, miről szól, aztán vége lett a történetnek is, meg a megértésnek is. Miközben ez határozottan jót tett a szöveg minőségének, majdnem megkapta az öt csillagot.…

Tovább

Identitás Ukrajnának (Oles' Honchar: The Cathedral)

Megérdemli a helyét az 1001 könyv listáján – nem sok ukrán regény tartózkodik rajta –, de sajnos esélyünk sincs rá, hogy magyarul olvashassuk.* Amikor lefordították volna, éppen be volt tiltva; amikor pedig feloldották a tiltást, addigra a piaca veszett el. Nem hiszem, hogy ölnék egymást a vásárlók…

Tovább

Svájc. Részem van valamiben, ami örökkévaló (Jean-Jacques Rousseau: Rêveries du promeneur solitaire)

Ezért tanultam franciául.* Ezért magoltam a szabályokat, írtam ki a szavakat, ismételgettem jelentéseket és vonzatokat még szilvalekvár-kavarás közben is.** Pont ezért. El nem tudom mondani, milyen érzés úgy olvasni Rousseau-t eredetiben, hogy értem, amit olvasok. Hogy részem van valamiben, ami…

Tovább

Kevés, de intenzív emlék (Alejo Carpentier: Földi királyság)

Carpentier nagyszerű író. Olyan kultúrák történelméről hoz hírt, amelyekről egyébként nagyon kevés információhoz lehet jutni. Itt például a XVIII-XIX. század fordulójának Haitije jelenik meg, ahol/amikor a volt rabszolgák új államot hoztak létre, elsőként a világon. Ahogy „eme” molytárs mondja:…

Tovább
süti beállítások módosítása