Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Szudán. Kultúrák ütközési pontján (Tayeb Salih: Season of Migration to the North)

2020. március 09. - Timár_Krisztina

salih.jpgTényleg nagyon fontos könyv, az 1001-es lista összeállítóinak ezúttal igazuk volt. Tíz pontot kap tőlem ez a XX. századi szudáni klasszikus, mert tényleg összetetten ábrázol egy összetett helyzetet; mert egyik szereplő sem fekete-fehér; mert az elbeszélő nem rág az olvasó szájába semmit, hanem hagyja gondolkodni; mert pont olyan hosszú, amilyennek lennie kell, egy mondattal se több vagy kevesebb a kelleténél; és mert egyszerűen szép, azaz jó stiliszta a szerző is meg a fordító is. Ja, és ráadásul még ügyesen és intelligensen is reagál a klasszikus brit regényirodalomra.

Ne tessék félreérteni, nem lelkesít fel a szöveg, nem is arra való. Nyomasztásra, arra való. Az a száznegyven oldal, az tömény oldat ám, jó is, hogy nincs belőle több, ekkora dózist mindenki kibír. Olvassa is, aki megteheti, a szudáni irodalom egyébként se árasztja el a piacot. Remélem, lefordítják egyszer magyarra is.

Kultúrák ütközési pontján játszódik a regény. Az elbeszélő és a főszereplő Angliában nevelkedett szudániak, jól fejlett identitásválsággal. A világ, amely hazaküldi őket, finoman szólva eltorzult nézeteket vall a saját (meglevő vagy volt) gyarmatairól: olyasmi fölött akar uralkodni, amit nem is ismer egyáltalán, és azért nem ismeri, mert ha közelíteni próbál hozzá, akkor csak a saját vágyai és félelmei kivetülését látja benne. Az a világ pedig, amely visszafogadja őket, görcsösen kapaszkodik a hagyományaiba – amelyek egyébként a legkevésbé sem egységesek.*

Több különböző időt is egymásba játszat a regény. A névtelen elbeszélő története a hatvanas években zajlik, amikor Szudán már független, de a voltaképpeni főszereplő (Mustafa Sa'eed) meséje és feljegyzései a harmincas évekbe nyúlnak vissza, vagyis bőven a gyarmatosítás idejébe. Hogy kettőjük viszonya milyen, arról oldalakat lehetne teleírni: kicsit mester és tanítvány, kicsit apa és fiú, kicsit Joseph Conrad-osan Kurtz és Marlow, ahogy az (egyébként szigorúan utólag olvasandó) előszó mondja. Az elbeszélő útja is hasonló Marlow-éhoz, csak ellentétes irányú: délről észak felé vezet, majd vissza délre, hogy megkísérelje énjébe olvasztani és valamiféle egységbe fogni azt, amit Európában tanul és amit Afrikában tapasztal. Hogy felnőtté váljon, és önálló döntéseket hozzon. Csak hát az irtózatosan nehéz.

Szóval amolyan „identitáskeresős” regény ez, nemcsak egyes emberek, hanem közösségek számára is, nehéz, bonyolult, igen jól megírt, sokkoló történet. Örülök, hogy danlin molytárs kihívásához Afrikát választottam az idén, főleg így, hogy sok mindent tudok az 1001-es listáról olvasni. Olyan, mint egy nagy puzzle kis darabkáit összerakosgatni.

* SPOILER De rettenetes kudarcot vall velük, és a legszörnyűbb, hogy még ekkor sem tudja levonni a tanulságot, hiszen föl sem ismeri a saját kudarcát. Mert mindenért másvalaki a hibás.

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2018. április 30-án írtam. 

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: New York Review Books, New York, 2009. 140 oldal, Denys Johnson-Davies fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr8215510736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása