Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Semmi sem biztos, csak a halál – ja, nem (Voltaire: Candide)

2020. március 11. - Timár_Krisztina

voltaire.jpgÚjraolvasás vége.

Azér' most tényleg büszke vagyok magamra.

Gondolkodtam, hány pontot érjen a büszkeségem. Legalább egy pont levonással honorálni akartam ifjúkori utálatomat a regény iránt, csak hát ott volt az a 61%, amennyin állt a Molyon, és amennyinél azért jóval többet érdemel… meg ott volt a flow-élmény, hogy én Voltaire-t olvasok franciául, és Úristen, én ezt értem…*

…szóval aztán hozzáadtam azt a csillagot is, amit én kapok, mert ügyes voltam.

De amúgy 61-nél tényleg többet érdemel. Tényleg nem az én humorérzékemhez való ez a fenékig keserű nevetés, de ha szigorúan tárgyilagosan nézem a szöveget, akkor kiváló kis paródia, éppen elviselhető hosszúságban, jól megírva. Voltaire fogja a kalandregény műfaját, és úgy elintézi, hogy sablon sablonon nem marad.

A kalandregények hősei különleges képességekkel rendelkeznek? Ezeknek nem lesz egy darab se. Rendszeresen érik őket szerencsés fordulatok? Ezekkel minden elképzelhető szerencsétlenség meg fog történni.** Akármennyi kalandon mennek keresztül, ugyanolyan frissek és üdék a főszereplők a végén, mint az elején? Hát, tudjátok, ezek itt jól megöregszenek, csak nem mind néz a tükörbe.*** sp173_006w.jpgKell bele továbbá gőgös családtag, hogy legyen, aki megakadályozza a házasságot – de itt nem ő akadályozza meg, mivel őrá konkrétan magasról tojik mindenki. Kell legalább két bölcs – akik közül itt az egyik hülye, a másik meg gyűlöli az egész világot. És kellenek mindkét nembéli hűséges és okos szolgák – meglepő, de ez speciel stimmel. Kell még cirka kétszázötven teljességgel abszurd fordulat, amelyek által a szereplők a fél világot végigutazhatják, és megtalálhatják a józan racionalitással gondolkodó emberevőt, a meg nem keresztelt emberséges jótevőt, a gyermekét eladó anyát vagy a trón nélküli uralkodót. És szüntelenül eszünkbe juttatják, hogy a fönti szókapcsolatoknak elvileg feloldhatatlanul ellentmondásosnak kellene lenniük, legalábbis a XVIII. század európai közvéleménye számára – a regényben pedig egytől egyig maguktól értetődőek.**** És akkor még el ne felejtsem, hogy a kalandregényekben elég rendszeres a holtnak hitt szereplők visszatérése – de a Candide-nál jobban egy se teljesít. Semmi se biztos, csak a halál, mi? Amíg nem olvastál Voltaire-t. (Az illusztráció Quentin Blake alkotása, itt találtam.)

Közben meg ironikus távolságtartással végigveszi a világ kegyetlenségének és a jóság, a tisztaság vereségének összes válfaját. Felforgat mindent, és meg is semmisít mindent, gúnykacaj kíséretében. Gyerekként ezt a gúnykacajt utáltam, de nagyon. Mint úgy általában mindenkit, aki felülről tekint a világ alantas nyüzsgésére, és még rúg is egyet bele. Most már ennél azért árnyaltabb a véleményem. Például látom, hogy az egyetlen szereplő, aki tényleg felülről tekint a világra, azaz Pococurante, legalább olyan kegyetlenül megkapja az elutasítást, mint bárki más. Vagy hogy a pesszimista Martin sem minden esetben olyan nagyon rokonszenves. És most már azt is tudom, hogy a nevetés, amely rombol, a nevető számára is lehet fájdalmas.

838_quiz_candide_2208.jpgSzázszor inkább Rabelais. Csak olyan elrettentően bőséges szókincse ne volna. De azért ez a Voltaire-olvasás lendített egy nagyot az önbecsülésemen, és közelít az idő, amelyben újra kézbe merem majd venni a Gargantuát is. Az is kétnyelvű, csak hát egyik nyelv se magyar... (Frissítés: megtettem, sikerrel jártam, röpke öt hónap alatt.)

Ezt a kétnyelvű kiadást franciául tanulóknak (is) csak ajánlani tudom. Csak azt sajnálom, hogy nyolc kötet után abbamaradt a sorozat. Nagyon-nagyon jó így olvasni. Olyan távol állok a nyelvvizsgától, mint Makó Jeruzsálemtől, ezzel a szöveggel mégsem volt semmi problémám, még élveztem (!) is. Évekkel ezelőtt, amikor utoljára franciatanárnál jártam, emlékeim szerint éppen csak elkezdtük a haladók tankönyvét. Az idén kisregényekkel kezdtem újra a tudásfrissítést, ez a negyedik ilyen könyv, amelyet elolvasok, és így, hogy ott volt a magyar változat segítségnek, elég volt hozzá pár nap. Szóval igazi sikerélmény. Nagyon szépen köszönöm, worsi.

* Oké, párszor olvastam már magyarul, hiszen többször tanítottam már, szóval nagyjából mindenütt tudtam, mi következik. Meg az is igaz, hogy minél fáradtabban olvastam, annál többször kellett átsandítani a jobb oldalra. De az is, hogy a nevezett átsandításoknál az esetek túlnyomó többségében a „ja, tényleg, akkor haladjunk”-élmény jelentkezett, esetleg a „nem is tudtam, hogy így mondják a 'kapucinus'-t, de együtt tudok élni ezzel a hiányosságommal”, és csak valami kétszer-háromszor kellett volna kinyitni a szótárt, ha nem lettem volna lusta hozzá.

19062605_1.jpgInnentől kezdve a lábjegyzetek SPOILERESEK!
** A hősnő ártatlan marad a végkifejletig? Ez körbeágyazza a fél világot, időnként erőszak hatására, időnként nem. Lehetőleg a hős is? Ez évekkel az esküvő előtt összejön a szerelmével, aztán megcsalja.
*** Candide például véletlenül se. Szerinte csak a nők csúnyulnak a korral.
**** Ja, és érdemes megnézni, mit művel a Candide LMBT-fronton. 1. igen, van benne homoszexuális szereplő, 2. igen, történik vele elég baj, de nem több, mint bárki mással, 3. igen, roppant ellenszenves, sőt a közelében megmaradni nem lehet, de egyáltalán nem a szexuális irányultsága miatt, hanem azért, mert egy… khm… szóval mértéktelenül gőgös. Mivelhogy porosz főnemes. Ami persze szintén sztereotípia, főleg egy francia írótól. De úgy leszedi a párizsiakról is a keresztvizet, hogy el lehet neki nézni.

Pontszám: 10/10

Ezt 2018. október 11-én írtam. A második kép köztulajdonban van, itt találtam, az utolsó kép May Neama alkotása, itt találtam.

Kiadási adatok: Noran, Bp., 1997. Gyergyai Albert fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr4515515638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása