Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Szabadság és életöröm muszlim módra (Háfiz: Versek)

2020. február 22. - Timár_Krisztina

Egy kötetnyi klasszikus perzsa költészet, a középkorból (XIV. század), Irán nagy nemzeti költőjétől. Aki vagy misztikus volt, vagy nem, és ezt a mai napig nem tudják eldönteni az okosok. A klasszikus európai költészetet is megihlette – hatása felfedezhető Goethe, Puskin, Csokonai költészetében.…

Tovább

Irgalomra bárki rászorul (Kosztolányi Dezső: Édes Anna)

2015. okt. 30. Ikszedik újraolvasás vége. Még mindig kegyetlen, még mindig megrendítő.Így, hogy sokadszorra haladok végig rajta, a történet már szinte mellékes is, megengedhetem magamnak, hogy apróságokra figyeljek. Az alapkérdés persze az, ami az utolsó előtti fejezet címe is: „Miért?” Nem…

Tovább

A brit krimi komoly versenytársa: a cseh! (Josef Škvorecký: Borůvka felügyelő szomorúsága)

Nem, én nem perverzióból olvasok cseh krimiket.Hanem kétségbeesésből…Mert az összes Conan Doyle és Agatha Christie már évekkel ezelőtt elolvasódott (a jobbak kétszer-háromszor is), Chesterton aranyos, de az ötvenedik Brown atya-történet után azért már kicsit unalmas, az amerikai krimit annyira nem…

Tovább

Az ember alkotja saját múltját (Helene Uri: Szavak a múltból)

Elfeledett család, elfeledett szavak, egy majdnem elfeledett nép, egynémely felderíteni való titkok – mi mást akarhatnék, gondoltam, amikor belefogtam a regénybe.Aztán mégis jóval tovább tartott elolvasni, mint hittem volna, mert a regény első harmada nagyon nem az én világom volt.* Elismertem az…

Tovább

A lélek kétféle állapota, bármelyik bármikor szabadon választható (William Blake: Songs of Innocence and Songs of Experience)

Hát mit lehet még leírni erről a kis csodáról?Ismertem régebbről, hogyne – próbáltam volna nem ismerni –, de így egyvégtében, az első oldaltól az utolsóig haladva, minden betűt és minden metszetet jól megnézve még soha nem olvastam végig. Szeptember másodika óta olvastam, szigorúan mindennap egy…

Tovább

Aki komolyan veszi az elveit (Harper Lee: To Kill a Mockingbird)

Kimaradt az életemből, pedig nem is egyszer felbukkant már az elolvasandók között, de mindig visszatartott, hogy hajdanában egy olyan ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, akinek nemhogy könyvekkel kapcsolatos, de semmilyen ítéletében nem bíztam.*Nem mondom, hogy jaj, de sajnálom, mert egyrészt már…

Tovább

Feldolgozni és eltemetni (Vaszil Bikov: A kőbánya)

Fura, hogy éppen pár nappal azelőtt kezdtem bele egy fehérorosz könyvbe, hogy egy fehérorosz írónő megkapta a Nobel-díjat. Sose olvastam még semmi beloruszt (a soknemzetiséges kihívásokhoz kerestem), és ahogy vagy egy éve végignézegettem a magyarul megjelent fehérorosz életműveket (mind a nyolcat),…

Tovább

Mire jogosítja fel az embert az, hogy különbözik az állattól? (P. J. Blumenthal: Kaspar Hauser testvérei)

Kicsit olyan, mint Ráth-Végh István könyvei, de ezt pontosabban megfogalmazni csak akkor tudnám, ha pontosan meg tudnám mondani, milyenek is a Ráth-Végh István könyvei. Egy rendkívül művelt, olvasott, kitűnő humorú, egyéni látásmódú könyvmoly anekdotikus hangnemben megírt ismeretterjesztő esszéi –…

Tovább

A buddhista Quo vadis? – tömegmészárlás nélkül (Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita)

Már akkor a fentiekkel akartam kezdeni a leendő értékelést, amikor a regény kétharmadához értem. Akkor már határozottan úgy éreztem, hogy a dán szerző nemes versenybe bocsátkozott a tizenegy évvel korábban megjelent lengyel regénnyel. Nagyon szép könyv ez, Nobel-díjat is kapott a szerző, úgyhogy…

Tovább

Hoffmann Amerikában (Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök)

Hogy egy örökbecsű klasszikust idézzek: „Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára képregényt.” Hogy melyik részben hangzik el? Ööö… hát valamelyikben biztosan, ott lesz az elején. Vagy a végén.Azért vannak ám élénk emlékeim a gyerekkoromból. Nils Holgersson, Góliát, Kockás minden mennyiségben…

Tovább
süti beállítások módosítása