Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Csak én, én, én éljem túl! Meg a családom. Meg a megélhetésem (Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei)

2020. február 22. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége.És most lopni fogok.Mert ez történelmi dráma, ugye, 1939-ből, és a harmincéves háborúról szól, de értse már mindenki, ugye, hogy mit kell belőle érteni. És „eme” molytárs értékelésénél jobban úgyse tudom megfogalmazni, hogy miből indul ki az olvasó: „Ma már picit mintha elegünk is…

Tovább

Jókai-regények kicsiben (Jókai Mór: Kelet királynéja)

A kötetbe gyűjtött novellákban minden benne van, amit Jókaiban szeretek, sőt nagyon szeretek, és nagyon kevés vagy éppen semmi abból, amit Jókaiban így a kamaszkorból kinőve már nehezen viselek. Úgyhogy nem azért olvastam ilyen sokáig (szeptember közepétől mostanáig), mintha nem tetszett volna,…

Tovább

Hogy bírta ennyi ideig emberként? (Franz Kafka: Az átváltozás)

Újraolvasás vége.Kafka azok közé az írók közé tartozik, akiket sose tudtam megszeretni, de távol se tudtam tartani magamtól soha. Nem tudok megszeretni valakit, aki ennyire baljós, kísérteties, képtelen és hátborzongató világokat tud teremteni, de egyúttal az is lehetetlen, hogy ne térjek vissza…

Tovább

Példázat a diktatúráról (Thomas Mann: Mario és a varázsló)

Újraolvasás vége.Példázat a diktatúráról.Arról, hogy milyen könnyű meghajolni, az ember akarata, jobb érzései ellenére, már sokan írtak. Arról, hogy mekkora teher parancsolni, jóval kevesebben. Sokan felteszik azt a kérdést, hogy miért adja meg magát az ember a kívülről érkező nyomásnak. Ez a mű…

Tovább

Azoknak, akik szeretnek sakkozni (Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség)

Elöljáróban: nem tudok sakkozni.(Pirul.)Én megpróbáltam, becsszó! Eljártam sakk-körbe is! Meg tudom különböztetni a lóugrást az anpasztól!A „baj” az, hogy a legtökéletesebb mértékben hidegen hagy az, hogy lejátsszak valakivel egy partit, illetve hogy nyerni akarjak. A feladványokat megoldogatni, az…

Tovább

Válogatás a hatvanas-hetvenes évek közel-keleti irodalmából (Mai perzsa elbeszélők)

A kötetet Szádeq Hedájat „A vak bagoly” c. elbeszélésének kedvéért kezdtem el olvasni, amely rajta van az „1001 könyv, amelyet el kell olvasnod” listáján, de külön kötetben nem jelent meg magyarul. Ott is a helye neki a listán, egyetértek. A kötet 1973-as, tehát nem „mai” – a szerkesztés egy mára…

Tovább

Hűs levegő, fagyott föld, madárkiáltások (Sirkka Turkka: És a világ fél lábon állt, akár egy kócsag)

Különleges hangulatú verseket tartalmaz ez a vékonyka kis válogatáskötet, nagyon tetszettek nekem. Hogy miért, azt még nekem is nehéz megfogalmazni. Kell az utószó segítsége. „(…) szomorúság és bizonyos keménység”; „esetenként a humor és az irónia sem idegen tőle”; „az emberiség nagy mítoszait…

Tovább

Rám bízott nagy feladat (Borbély Szilárd: Nincstelenek)

Nagyon nehéz erről a könyvről írni. Több okból is.Több, mint egy éve van meg itthon, és mostanáig nem olvastam el. Félelemből.Nem valami kis egyszerű hétköznapi félelemből, amit egy nagy megmérettetés előtt vagy egy harapós kutya láttán érez az ember. Ez annál sokkal mélyebb, bensőbb, hidegebb.…

Tovább

Elbűvölően groteszk (Orhan Pamuk: A fehér kastély)

Ne olvassátok el. Nagyon elvont. Beteg. Nyomasztó. Lidérces. Semmi párbeszéd, csupa történetmondás meg leírás, és azt se lehet követni, melyik szereplő kicsoda. Rakjátok le. Fuj. Én se vettem volna kézbe, ha a 2015-ös olvasási kihívásra nem kellett volna elolvasni egy rossz értékeléseket kapott…

Tovább

Mongólia. Kincsesbánya fantasyíróknak (Geszer kán, a tíz világtáj ura)

Amikor annak idején elkezdtem mongol irodalmat keresni, sejtettem, hogy nagy választék nem lesz. Ezért különösen meglepődtem és megörültem, hogy a kevéske magyarra fordított mongol könyv között még klasszikust is találni. Amikor pedig megláttam, hogy a fordító Lőrincz L. László, nem is volt már…

Tovább
süti beállítások módosítása