Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Arisztophanész: Lüszisztraté

2020. február 13. - Timár_Krisztina

Arany János a csúcsok csúcsa, de ezt a darabot tényleg nem neki találták ki. Amikor olvastam, legfeljebb mosolyogni tudtam rajta. 1999-ben adták viszont a szolnoki színházban egy másik fordítását (ha jól emlékszem, a Schwajda fordította, vagy legalábbis nagyon belenyúlt a fordításba). Akkor jöttem…

Tovább

Rémálombeli lények görbe tükre (Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Sánta sors)

Egy Bulgakov-rajongónak ilyet adni a kezébe?! Hát hol van még a karácsony?! Iaras molytárs, milyen csokit szeretsz? Most már tényleg jövök neked eggyel!  Amúgy meg tíz pontból tizenegyet miért nem lehet adni??? Még sose olvastam a Sztrugackij fivérektől semmit, de még fogok. Hogy mikor, arról…

Tovább

Hamupipőke Tibetben (Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól)

Néprajzi érdeklődésből kezdtem olvasni ezt a könyvet. A háttér érdekelt, nem a történet, arra pedig nem is számítottam, hogy a stílust méltányolni fogom. Nagyszerű énekesnők nem feltétlenül nagyszerű írók is egyben. Ennek ellenére találtam benne az érdekes háttéren kívül fordulatos cselekményt és…

Tovább

Régész a sztyeppei nomádok között (Mona Behan – Jeannine Davis-Kimball: Harcos nők)

Nagyon érdekes könyv. Antikváriumi garázdálkodásaim közé tartozik, és egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem. Nem nehéz olvasni, mert úgy tud tudományos lenni, hogy nem használ bonyolult műszavakat, értelmesen magyaráz, és állandóan rövid, tanulságos vagy mulatságos történeteket iktat közbe a…

Tovább

Ismeretterjesztés egy laikustól (Cherry Gilchrist: Az alkímia)

Tisztességesen megírt ismeretterjesztő munka. A szerző egy okos, művelt laikus (Cambridge-ben diplomázott, orosz kultúrával foglalkozik), nagyon lelkiismeretesen utánanézett mindennek, és éppen mert laikus, azt is tudta, hogy a többi laikusnak mit kell elmagyarázni. Nagyon sok mindenről ír, semmibe…

Tovább

Szerencsétlenség és szépség (Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely)

Ez régi adósság volt… Tudom, hogy régebben a kötelezők között szerepelt ez a dráma, de nekem már nem adta fel senki. Viszont pár éve találtam egy Márkus László-felvételeket tartalmazó bakelitlemezt a piacon, amelyen egyaránt szerepeltek dalok és színházi monológok. Többek között a Báró és Szatyin…

Tovább

Megírva és újraírva (Nnedi Okorafor: Who Fears Death)

Minden meg van írva. És ez így jó, mert így újra is lehet írni…  Nagyon fura könyv ez. Fantasy is meg nem is. Egy olyan képzeletbeli világban játszódik, amelyben a legváratlanabb pillanatokban a sajátjára ismerhet az ember. És nem mindig kellemes a ráismerés. A helyszín egy kitalált táj, amelyik…

Tovább

Zimbabwe. Kiszabadulás és visszatalálás (J. Nozipo Maraire: Zenzele)

Jaj, de furcsa könyv ez. Először is: Az nagyon látszik rajta, főleg a középső ötven-hatvan oldalon, hogy a szerző nem „profi” abban az értelemben, hogy nem az írás a mestersége (konkrétan idegsebész). Időnként rakásra sorolja a közhelyeket, különösen amikor a jelenkori Zimbabwe boldog…

Tovább

Nem boldogul vele semmiféle cenzor (Illyés Gyula: Dózsa György)

Tavaly olvastam, de azóta se sikerült elfelejteni. A darab önmagában is izgalmas, egy foltnyi közhely nincs benne, és újat mond egy olyan korszakról, amelyik (legalábbis az én korosztályomtól felfelé) mindenkinek alsós korától kezdve a könyökén jön ki. De hogy közben még ott van a sorok között a…

Tovább

Mese-mese-mátka (Madarász Andor: A fonal regénye)

Tényleg kicsiknek íródott, elég gyakran nem is gyermeki, inkább gyermeteg a stílusa (nem tudom, a szerző látott-e gyereket élőben), és az ideológiát meg lehet éhezni a szagáhól, tíz kilométehhől szél ellen. A „mai munkások” (íródott 1956-ban) helyzete oly mámorítóan tökéletes, nem is értem, minek…

Tovább
süti beállítások módosítása