Arany János a csúcsok csúcsa, de ezt a darabot tényleg nem neki találták ki. Amikor olvastam, legfeljebb mosolyogni tudtam rajta.

1999-ben adták viszont a szolnoki színházban egy másik fordítását (ha jól emlékszem, a Schwajda fordította, vagy legalábbis nagyon belenyúlt a fordításba). Akkor jöttem rá, hogy ha a darab a mai hétköznapi nyelven szólal meg (hiszen az ókorban is ezen a nyelven írták a komédiákat, csak a tragédiák hősei szavaltak), és hozzányúl egy kiváló rendező, meg nem kevésbé kiváló színészekre osztja a szerepeket (pl. Hernádi volt Lüszisztraté, irdatlan jól állt neki), akkor ez valami ZSENIÁLIS darab.

A közönségnek folyt a könnye a röhögéstől. És egyáltalán nemcsak az obszcenitása jött át a darabnak, hanem az is, hogy ezt bizony a békevágyról írták egy olyan korban, amelyikben az átlagembernek már NAGYON elege volt a háborúból.

Ezt 2014. július 30-án írtam. 

Pontszám: 10/9