Tényleg kicsiknek íródott, elég gyakran nem is gyermeki, inkább gyermeteg a stílusa (nem tudom, a szerző látott-e gyereket élőben), és az ideológiát meg lehet éhezni a szagáhól, tíz kilométehhől szél ellen. A „mai munkások” (íródott 1956-ban) helyzete oly mámorítóan tökéletes, nem is értem, minek kellett októberben kitörni a forradalomnak.

Ettől függetlenül főleg az első fele tényleg nagyon érdekes. Amíg a kézi fonásról és szövésről beszél, hogy mi hogyan alakult ki az őskortól a gépekig, az nagyon rendben van, arra több pontot is adtam volna. Sőt, később is bele-belerak olyan részleteket, hogy miféle állati, növényi, ásványi eredetű anyagokból készülhet fonal és szövet.

Amikor már kora legmodernebb gépeiről beszél, az érthető módon annyira nem kötött le, bár ez speciel persze nem a könyv hibája.

Azt azért nem bánom, hogy elolvastam a második felét is, mert azt ugyan meg tudom mondani, hogy (jó esetben) mi kerül a kolbászba, de szőni csak rongyszőnyeget meg tarisznyát tanultam, azt is gyerekkoromban, úgyhogy időnként jól meglepődtem, mi mindenen megy keresztül a gyapjú vagy a gyapot, mire ruha lesz belőle. Nem rossz könyv ez.

Ezt 2014. július 16-án írtam. 

Pontszám: 10/6