Azt hiszem, most egy darabig nem fogok elméleti műveket olvasni… pedig marha érdekes, de legalább olyan fárasztó is… A könyv egy előadássorozatot és egy kerekasztal-beszélgetést jelentetett meg, azaz olyan szövegeket, amelyek arra készültek, hogy többé-kevésbé első olvasásra-hallásra fel lehessen…

Nagyon profi munka, kiváló ötlet volt összeállítani! Az első rész gyerekeknek szól. Tényleg nagyon szórakoztató játékokat sorol fel (ügyességi vetélkedőket, észjátékokat, fejtörőket), szabályokkal, illusztrációkkal. Kitűnő tippeket is ad, hogyan lehet modernizálni őket. Látszik, hogy ki is…

No, ez érdekes volt. Gyorsan olvasható (vékony, pici) könyv, csak azt sajnálom, hogy nincs benne több illusztráció, és arra is magától kell rájönni a nagyérdeműnek, hogy némely, a szövegben leírt gép rajza a könyv hátuljában igenis szerepel. Maga a szöveg sajnos nem szól rá az olvasóra, hogy ezt…

Két kisregény egy kötetben. Fura kis szövegek. Tetszettek, érdekeltek, fognak még egy jó darabig mocorogni a fejemben. Nem elsősorban az, ami történik bennük (annak ellenére, hogy jól megírt, fordulatos történetek), hanem ahogyan meg vannak írva. Szinte oldalanként találni valami szokatlant, oda…

Ilyet is régen éreztem, verseskötetet becsukva. Mintha gyerekkori barátnőm lenne ez a nő, vagy mintha a nagymamám volna. Vagyis: mintha régtől fogva volna hozzá közöm. Olvasnám ezt a kötetet mindenhogy (délelőtt óta az antikvárium jóvoltából sajátom), elejétől a végéig, hátulról visszafelé,…

A tévéjáték forgatókönyvét a kötet végén, azt nem bírtam végigolvasni (nem tehetek róla, a forgatókönyv nálam nem olvasásra való műfaj, vessetek a mókusok elé). Ezért vontam le pontot. De a novellákat elolvastam maradéktalanul, és még fogom is, sokszor. A novellák szereplőinek ideje ötven-hatvan…

Valamiért kimaradtak a kamaszéveimből a sci-fik, pedig imádtam felfedezős-tudományos könyveket olvasni. Most kezdem pótolni – de jó, hogy éppen ezzel kezdtem!  Olvasás közben néha megfordult a fejemben, hogy vajon szerettem volna-e ezt a könyvet kamasz fejjel. Azt hiszem, nagyon is. Az persze…

Jó könyv, kifejezetten élveztem. Tiszteletre méltó vállalkozás, jó ötletek és tényleg nagyon sok munka áll mögötte: a Brontë-életmű, az életrajzok, a levelezések és naplók, valamint a történelmi háttér alapos ismerete. Történelmi-lélektani regény az élvonalból. Még stílusa is van. Igen-igen…

Az alapötlet jó, a téma olyasmi, amiről az ifjúsági műfajban is beszélni kell: a főszereplő kislánynak komoly traumát kell leküzdenie – ahogy a fülszöveg is mondja: túlél egy súlyos balesetet, amelyben a testvére meghal, az apja pedig kerekesszékbe kényszerül. A könyv arról szól, hogyan lehet…

No, ez jólesett.  Először azért kezdtem el olvasni, mert – röstelkedve vallom be – észt íróktól egy gyerekkori mesekönyvön kívül még semmit nem olvastam. Másodszor, mert krimi. Harmadszor, mert történelmi regény. Ebből a második kettő sajnos kevés lett volna ahhoz, hogy az első ötven oldal után is…