Nagyon akartam szeretni, de nem mindig jött össze.Pedig az alapötlet igencsak nekem való: a jól kitaposott útról spontán döntéssel letérő, a világból kilépni próbáló ember átalakulása. Főleg, hogy még nyúl is kell hozzá!Maga a történet azonban sajnos nem váltotta be a reményeimet. Olyasmit éreztem…

Ha délszláv irodalmat olvasok, azt szeretem a legjobban, ha a Balkán középkori történelméről beszélnek. A szerb Milorad Pavić elbeszéléskötete kiválóan illik ezeknek a könyveknek a sorába: mágikus realista módszerekkel köt össze múltat és jelent, nagyvonalúan átléptetve szereplőit akár évszázadokon…

Ilyen szép könyvet ennyire unni…Bocsánat… :( A mondat mindkét fele komolyan veendő. Valami gyönyörűség ennek a szövegnek minden egyes mondata. Mindegyikbe külön-külön bele lehet veszni, olyanok, mintha csupa verssorok volnának székely népballadákból. Akárhol nyitja ki az ember, kincset talál, ami…

Újraolvasás vége.Szép könyv, jó könyv, izgalmas könyv (nemcsak a cselekménye, hanem az is, ahogy meg van írva), és tökéletesen meg tudok érteni mindenkit, aki kicsi kora óta rajong érte. Szerintem is megérdemli, hogy kultuszkönyv lett.…meg azokat is tökéletesen megértem, akik nem…

…de én nem szeretem Raymond Chandlert. :( Tíz pont a megírás minősége, hat az élmény, átlagoltam. Nagyon jó könyv ez – igen-igen tudhatnak írni abban a Montenegróban, az eddigi onnan olvasott könyveim* magas művészi színvonalat képviselnek –, csak nem nekem való. Pedig az elején úgy tűnt. Van…

Lassan, szépen áradó északi mese, amely az Egyenlítő közelében játszódik.Gyönyörűséges szerelmi vallomás egy kontinenshez. Igen, tudom, mind a két fülszövege a filmre hivatkozik, és romantikus történetet ígér. Ne dőljetek be nekik. Teljesen mindegy, hogy Karen Blixen mit érzett vagy nem érzett a…

Újraolvasás vége.Tudta, hogy mit csinál, aki úgy döntött, hogy ezt a két művet egy kötetben adja ki. Így érdemes. Egymással szemben a nyár és a kora tél, a fiatalság és az öregség, a fény és a köd, az életbe induló és a halálba térő Toldi.* Ismétlik és variálják ugyanazokat a motívumokat: mindent…

Fene tudja, hány pont, mert nem az én műfajom. Egy verseny miatt olvastam. A történetet persze rég ismertem, gyerekkoromban többször is leadta a tévé, élveztük, jókat nevettünk rajta, a szállóigét meg elég könnyű kívülről megtanulni. Méltányolni is tudom: gördülékeny, gyors lefolyású és szép…

Tudjátok mit? Tetszett.Pedig nem vettem volna kézbe magamtól, vagyis ha nem hirdetik meg versenyfeladatnak. Tótfalusi István neve* persze garancia arra, hogy szép, olvasmányos, nagy felkészültséggel megírt** szöveget kapok, Wagner operáit is szeretem, bár mértékkel,*** csak hát na, amióta kinőttem…

Újraolvasás vége.Még mindig tíz pontos a világirodalom első és legnagyobb fanfictionje. Mert így, közvetlenül az Íliász után olvasva teljesen egyértelmű, hogy két különböző kéz és elme alkotása a kettő. Tudom, nem én találom fel a spanyolviaszt, de ennyire nyilvánvalónak még sose láttam a…