Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Középkori népi történetek nagyoknak (Gesta ​Romanorum)

2020. március 06. - Timár_Krisztina

Középkori elbeszélések gyűjteménye, amelyekre a későbbi korok írói rengeteget építettek? Ebből való egy Thomas Mann-regény és legalább egy Shakespeare-dráma alapötlete, Mikszáth számos novellájának magva? Ide vele!!! Nos, annyira sajnos nem jó, mint amilyen a híre. Legalábbis nem az egész.Népi…

Tovább

Bulgária. Alapos történészi munkával megírt ifjúsági regény (Vera Mutafcsieva: Pagane jóslata)

Történész által írt történelmi regény rossz nem lehet. Legalábbis akkor, ha az a bizonyos történész amúgy írni is tud.  Csudajó, hogy ez a könyv megvan magyarul, és igazán megérdemelné, hogy többen olvassák, mert olyan területen játszódik és olyan korszakról szól, amelyről aránylag kevés szöveg…

Tovább

Bosznia-Hercegovina. Posztmodern metafizikai krimi (Dževad Karahasan: Keleti díván)

Tízpontos a megírása, hat az olvasása, átlagoltam. Kellett nekem posztmodern metafizikai krimi balkáni írótól. Olyan tömény volt, hogy jobb szerettem volna valami híg oldat formájában hozzájutni. Az se használt, hogy egész héten, de még a hétvégén is korán keltem, ehhez viszont mindig csak késő…

Tovább

Elegáns, szigorú, melankolikus, ijesztő (Publius Vergilius Maro: Aeneis)

Újraolvasás vége.Ha az Odüsszeia a világ első és legnagyobb fanfictionje, hát az Aeneis se sokkal marad el mögötte, legfeljebb időben, de Vergilius nem tehet arról, hogy később született. Cserébe megkapta elődei összes tapasztalatát, és fel is használja őket, hogy aztán csakugyan pontosan olyan…

Tovább

Megható, olvasmányos és nagyon hiteltelen (Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény)

Nem leszek népszerű ezzel az értékeléssel. A regény lekötött, gyorsan elfogyott, a stílus gördülékenynek bizonyult, a szereplők sorsa őszintén érdekelt, nem eggyel közülük azonosulni tudtam, szurkoltam nekik és/vagy gyászoltam őket. Megállapítottam, hogy a szerző nagyon alaposan utánanézett a…

Tovább

Vita, keresés, időutazás (Madách Imre: Az ember tragédiája)

Ikszedik újraolvasás vége. Mit lehet erről még írni? Fogalmam sincs, mióta szeretem. Az tuti, hogy hamarabb elolvastam, mint kötelező lett volna, úgyhogy csak az a biztos, hogy nem tizenhét éves korom óta. Addigra már legalább a negyedét kívülről tudtam, de nem mintha szándékosan tanultam volna.…

Tovább

Középpont, amelyhez mindent viszonyítani kell (Várkonyi Nándor: Az elveszett Paradicsom)

Szép volt, jó volt, elég volt. :) A kötet elvileg a Sziriat oszlopai és a Varázstudomány között foglal helyet időben, gyakorlatilag a Sziriat oszlopait Várkonyi évtizedekkel később még átírta egyszer, vagyis Az elveszett Paradicsom tulajdonképpen mindkettőt megelőzi. Ez pedig látszik is rajta.…

Tovább

Motoszkál az ember agyában (Arany János: Kapcsos könyv)

Azt mindig is tudtam (na jó, nem mindig, csak amióta megtanították nekem), hogy Arany azért tartotta tudatosan csukva a Kapcsos könyvet, mert nem olyan verseket írt bele, amilyeneket vártak volna tőle. Most meg is bizonyosodtam róla.  Az 1870-es évek végén, amikor a benne szereplő versek legnagyobb…

Tovább

Az Egri csillagok túloldalán (Ismail Kadare: A fellegvár)

Elgondolkodom néha, hogy kéne má' valami mást is olvasni tán ezektől az albánoktól, nemcsak mindig Kadarét… De hát az van, hogy ezek nagyon jók. Gyorsan olvasható, rövid, gördülékeny kis könyvecskék… Csak épp gyomor kell hozzájuk. És annyi fontos dolgot mondanak el emberről, hatalomról, akaratról,…

Tovább

Ókori Shakespeare (Szophoklész: Oidipusz Kolónoszban)

Az Oidipusz királyról itt írtam részletesen. „Folytatása”, az Oidipusz Kolónoszban valamiért kimaradt az életemből. Nem is kellett volna most, csak úgy gondoltam, minek halogassam tovább. Az Oidipusz-mítoszt gyerekkorom óta ismerem, és még csak nem is rémlett, mi a kölyöksündisznó puha tüskéje…

Tovább
süti beállítások módosítása