Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Costa Rica. Csak az a glória ott ne volna (Carlos Luis Fallas: Egy kölyök kalandjai)

2020. február 24. - Timár_Krisztina

Hogy én milyen büszke voltam magamra, hogy találtam magyar nyelvű Costa Rica-i irodalmat, méghozzá ilyen igényes, szép fordításban! Nem is most készült, már a magyar kiadás is elmúlt ötvenéves, hát még a spanyol.De hát azért annyira nem jó. Eleinte nagyon élveztem ennek a vásott kölyöknek a…

Tovább

Venezuela. Elboruló elméjű hős Amerika első szabadságharcának élén (Miguel Otero Silva: Lope de Aguirre, a szabadság hercege)

Nem hibátlan, és végképp nem lesz a kedvenc könyvem, de ott lenne a helye az 1001 könyv listáján. Venezuelai irodalmat kerestem, és három kedves molytárs ajánlója alapján választottam ezt a történelmi regényt, egy olyan korszakról, amelyet tulajdonképpen nem is szeretek (túl véres ez énnekem),…

Tovább

Dominikai Közösség. Charlotte Brontënak szeretettel (Jean Rhys: Széles Sargasso-tenger)

Ki volt az az őrült, aki ezt romantikusnak címkézte?!A legjobb tanács, amit az olvasóknak adhatok: itt NE keressenek romantikusságot! Ez a könyv jól van megírva, van benne felnőtté válás, szerelem, szexualitás, magány, őrület, no meg ritka nyomasztó környezetrajz, de romantika, na, az nincs.A…

Tovább

Peru. Kérdések a sajátról és az idegenről (Mario Vargas Llosa: A beszélő)

Fülszöveget ne olvass. Én sem tettem.Drága jó posztmodern, de rég volt, mikor még nem szerettelek.De fordítsuk komolyra a szót: Ez a könyv arra való, hogy elbizonytalanítsa az olvasó körül a világot. Az elbizonytalanítás meg arra való, hogy ne legyen olyan könnyen sebezhető az ember. Se pedig…

Tovább

Brazília. Álomszöveg, mítosz, pogány legenda (Jorge Amado: Csodabazár)

Egye fene, legyen tíz pont, kedvesem.Nem mintha minden pontján maradéktalanul tetszett volna, de elismerem, hogy azokra a pontokra is szükség volt az összhatás kedvéért. Nem is azért tíz pont, mintha hibátlanul lenne megírva – ó, távolról sem, kedvesem –, de ennek a nyavalyásnak még a hibák is jól…

Tovább

Észak-Macedónia. Tömör, ütős kis novellák, sok és sokféle szöveg (Gimes Romána (szerk.): A konzul éjszakája)

Ismét egy ismeretlen, közelségében is egzotikus nemzet kötete. A „mai” lefordítandó „1981”-re, azaz alig járunk tíz évvel a nemrég olvasott moldovai novelláskötet megjelenése után. Még mindig Jugoszlávia, keleti blokk, szövetkezet és partizánok.Mégis fényévnyi a különbség a két kötet között.* A…

Tovább

Saint Lucia. A karibi kultúra gyökerei és gyökérvesztése (Derek Walcott: A szerencsés utazó)

Nem pontozom. Mert úgy lehúznám, ahogy nem érdemli meg. Nem azért nem tetszett, mintha nem volna jó. Megörültem ennek a könyvnek nagyon: Saint Lucia szigetéről való a költő, tehát újabb ország felé nyithatok ablakot, ráadásul Nobel-díjas is. Azt is fogom, hogy miért kapta a Nobel-díjat. Hírt ad egy…

Tovább

Portugália. Groteszk-romantikus útleírás-játék (Almeida Garrett: Utazás szülőföldemen)

Reklám: A portugál romantika kimagasló alakjának legjelentősebb műve.(Enyhe bűntudat: életemben nem hallottam róla; igaz, sose a portugál irodalmi műveltségemről voltam híres. Konkrétan egy portugál könyvet olvastam életemben, az se biztos, hogy az volt.)Első benyomás: Mi ez a marhaság?!Második…

Tovább

Argentína. Nyers, melankolikus, abszurd novellák (Samanta Schweblin: A madárevő)

Az a fajta novelláskötet, amelyet direkt a novellás kihívások teljesítésére találtak ki. Legalábbis nekem. Mert hogy egynél többet nem tudtam volna egy nap elolvasni. Pedig azaz éppen azért, mert igen jól meg vannak írva. És kevés keservesebb dolog létezik, mint az igen jól megírt lidércnyomás.…

Tovább

Törökország. A kimondott szónak ereje van (Elif Shafak: A város tükrei)

Nincs ennek a könyvnek semmi különösebb baja azon kívül, hogy túl van írva. Halvány fogalmam sincs, hogy Shafak egyébként miket szokott írni, mert ez az első könyvem tőle. De a többi értékelés alapján az a benyomásom, hogy egészen mást szoktak várni ettől a regénytől, aztán pedig csalódnak benne.…

Tovább
süti beállítások módosítása