Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Folyton összeütköző párhuzamosok (Láng Zsolt: Bolyai)

2021. november 18. - Timár_Krisztina

Kapott ez a könyv már hideget-meleget, úgy nézem. Rangos díjat nyert el, más rangos díjakért volt versenyben, miközben határozottan nem azt adja, amit az olvasók nagy része vár tőle. Bizony, sok türelem kell kibogozni, hogy akkor mit is ad voltaképpen. Már jól benne jár a szövegben az, aki megkapja…

Tovább

Reinkarnációk és sablonok (Gustav Meyrink: A Nyugati Ablak Angyala)

Beavatás-történet, mint a többi általam ismert Meyrink-regény, de sajnos messze nem ugyanaz a színvonal. Egy-két emlékezetes mellékszereplője menti meg, valamint az a sanda gyanúm, hogy Szerb Antal tulajdonképpen ennek (is) a paródiáját írta meg A Pendragon legendában (újra kéne már olvasni azt is).…

Tovább

Bestseller a senkiföldi időtlenségről (Földes Jolán: A halászó macska uccája)

Fogalmam sincs, mitől szólt éppen ez a könyv akkorát 1936-ban,* hogy milliós példányszámokban adták el, és több mint tíz nyelvre fordították le, de hogy engem tíz perc alatt megvett magának, az tuti. És azt már meg tudom magyarázni, hogy miért. Nem öregedett ez semmit. Pedig semmi mást nem csinál,…

Tovább

Klasszikus magyar thriller (Petőfi Sándor: A hóhér kötele)

Van annak egy „fílingje”, ha az ember elmondhatja magáról, hogy „Petőfi-thrillert olvastam, mér, te nem?”  Mondtak már nekem olyat is, hogy azért olvassam el, hogy ha felszállok egy zsúfolt buszra, elmondhassam, hogy olvastam egy könyvet, amit az egész buszon rajtam kívül senki. Ez persze önmagában…

Tovább

Szingapúr. Apák, leányok, rókaszellemek (Lydia Kwa: Oracle Bone)

Színvonalas, tartalmas szórakozás. Lydia Kwa úgy ír kalandregényt, ahogyan én szeretem.  Ami a szingapúri szerzőket illeti, nincsenek elkényeztetve a világolvasók. Ő is csak félig az, mármint hogy ott született, ott nőtt fel (bár ma már Kanadában él), és nyilvánvalóan távol-keleti felmenői vannak –…

Tovább

A látványtól a drámán át az igazságig (Frank Herbert: Dune)

Újraolvasás vége, a filmre készülve.  Nem véletlenül lett ez klasszikus: legalább annyira képes általános érvénnyel hatni, mint amennyire a saját korát képviselni. Egyáltalán nem pusztán azért aktuális 2021-ben is, mert szó szerint égető problémává vált a vízhiány, az elsivatagosodás, amelyet…

Tovább

Az elképzelt jövő és a valóságos jelen (Moskát Anita: Horgonyhely)

Így kell olyan fantasyt írni, amely nem eltávolít a mindennapi életünktől, hanem – ha áttételesen, ha kiforgatva is – kifejezi azt. Az alternatív világ arra való, hogy látványosabban kiemelje a mi világunk önellentmondásait, konfliktusait, apróbb és nagyobb gonoszságait.  Tér: valószínűleg a…

Tovább

Miért ne higgyünk az összeesküvés-elméleteknek? (Umberto Eco: A Foucault-inga)

Azért, mert ahhoz, hogy bárki összerakjon egyet, nem igazságra van szükség, hanem olvasottságra. Pontosabban: vonzó történetminták ismeretére. Nem is kell túl sok.  Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne bármelyik elméletnek akár igaza is. Minden további nélkül, miért ne? Csakhogy annyi minden…

Tovább

Romantikus hősiesség és még romantikusabb trollkodás (Walter Scott: Ivanhoe)

Újraolvasás vége.  A disznópásztorát neki, hogy ez mekkora trollság! Még hogy romantikus regény... Úgy átvágják itt az olvasót a palánkon, hogy nagyobbat esik, mint a kugli. És körülbelül annyira bánja, mint Tuck barát a királytól kapott pofont. Mert Scott megcsinálta a megalázottak és…

Tovább

A trickster kalandjai a világháborúban és a diktatúrában (Faludy György: Pokolbeli víg napjaim)

Eszemben sincs, hogy tagadjam a leírt események megtörténtét, de mint a címből kiderül, nem (ön)életrajzi műként olvastam ezt a könyvet. Úgy gondolom ugyanis, hogy nem attól lesz „jó” egy szöveg, hogy amiről szól, az megtörtént vagy sem. Az is fontos, főleg, ha ilyen erővel lép fel a hitelesség…

Tovább
süti beállítások módosítása