Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Spanyolország. Az egymást kizáró szélsőségek szoros összekapcsolása – meg a Tom és Jerry (Miguel de Cervantes: Don Quijote)

2020. február 07. - Timár_Krisztina

Régi adósságomat róttam le (már megint). Elsőként egyetemista koromban fogtam bele. Elég vékony kötet volt, gyanakodtam is, de csak a felénél jöttem rá, hogy én tulajdonképpen megvágott változatot olvasok. (Igaz, így is háromszáz oldal volt.) Aztán pár év múlva megtaláltam a kétkötetest, de nem…

Tovább

Őrült szereplők kanyarognak összevissza (Laurence Sterne: The ​Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman)

No, akkor számoljunk. My uncle Toby húsz pont a tízből, Yorick és Trim tíz-tíz pont, az összes többi szereplő három és mínusz tizenkettő között mozog. Ha ehhez hozzászámoljuk a sok évszázados hatékonyságot, Esterházyval bezárólag – a nyomdaipari kísérletezéseket – a számolatlanul szórt (egyébként…

Tovább

Magyarország. Az igazság kalandjai a földön (Hamvas Béla: Karnevál)

„Az igazság kalandjai a földön a nagy utakon, a nyilvánosházakban, a tolvajtanyákon, a kiskocsmákban, a piactereken, a börtönökben, a titkos kultuszok erotikus orgiáin stb. mennek végbe. Az eszme itt nem retten meg sem a nyomortanyáktól, sem az élet semmiféle mocskától. Az eszme embere – a bölcs –…

Tovább

Két megfoghatatlan rémalak, akik legyilkolnak maguk körül mindenkit (Emily Brontë: Wuthering Heights)

Újraolvasás vége. Nos, Emily kisasszony, minden tiszteletem ellenére tudatom Önnel, hogy az elkövetkező öt-hat évben nem fogom ismét újraolvasni a könyvét. Mi a fenének, mikor oldalanként legalább kétszer nemcsak azt tudom kapásból megmondani, mi fog történni, hanem még azt is, milyen mondat…

Tovább

Az álmaimba nyúlkál (Benyák Zoltán: A nagy illúzió)

Én úgy nyomtam meg a könyv olvasása után az ötödik csillagot meg a „kedvencem” gombot a Molyon, hogy nem szeretem az autókat, meg egyáltalán a motorral hajtott járműveket, de még a szagukat se állom – sose jutna eszembe tudatmódosító szereket használni (elég kattant vagyok nélkülük is) – a…

Tovább

Szeretettel az utcaseprőknek (Michael Ende: Momo)

Franz Kafka, ha mesét írt volna. E. T. A. Hoffmann, ha a XX. században élt volna. (Nem, nem az ominózus virágcserépre gondolok, hanem A homokemberre meg a Murr kandúrra.) A könyv, amelyet, ha önző nem volnék, elolvasás után ott felejtettem volna a templom előtti padon, hogy más is találja meg,…

Tovább

Tündérbűbájmocsok (Andrus Kivirähk: Ördöngös idők)

Nagyon vicces, nagyon durva, nagyon keserű, nagyon szép!!! A sorrend szabadon variálható.  Előttem van, ahogy Bulgakov, Rejtő, Chagall meg Rabelais ezt olvassák a mennyországban, szétmegy az oldaluk a röhögéstől, aztán visszamennek a mennybeli hálószobájukba, leoltják a mennybeli villanyt, és…

Tovább

Villódzás nemzetek és kultúrák között (Mirko Kovač: Város a tükörben)

A fülszövege alapján azt vártam, olyasmi könyv lesz, mint a Harmonia caelestis második fele. Valóban hasonló, csak könnyebb olvasni… Viszont cserébe kevésbé élvezetes is: Esterházy jobban ír, na. De azért őutána másodiknak lenni se szégyen. Ott játszódik a regény, ahol Montenegró, Hercegovina és…

Tovább

Klausztrofób álom sci-fiben (Ljuben Dilov: Az Ikárosz útja)

Kegyetlen jó könyv, nagyon nehéz beszélni róla. Elég rendesen orrba vágott, jelenleg keresem önmagamat. Tetszik, ahogy meg van írva. Gyors – lassú – gyors – lassú. Bőven előfordulnak izgalmas fordulatok, de két csavar közé mindig beilleszt nyugodtabb, elgondolkodtató periódusokat. Már amennyire…

Tovább

A megértés és a megbocsátás könyve (Szabó Pál: Talpalatnyi ​föld)

Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint hazamenni.  Évek óta tologatom magam előtt, mindig ajánlották nekem, mindig sejtettem, hogy nekem való, de valahogy nem beszéltem rá magam, sőt a filmet se láttam, pedig ezeket a klasszikus magyar filmeket nemcsak nézem, szeretem is. Az ember azt gondolná…

Tovább
süti beállítások módosítása