Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Az egyetemes emberi és az egyedien szibériai (Amikor elmennek a bálnák)

2020. február 15. - Timár_Krisztina

Egy átmeneti időszak terméke a kiadvány. 1991-ben MÉG volt némi piaca az (akkor már) oroszországi (közelebbről: szibériai) nemzetiségek irodalmának magyar nyelvterületen,* és MÁR meg lehetett jelentetni azt is, amit a szovjet időkben a szomszéd utcában se hagytak volna emlegetni, nemhogy külföldön.…

Tovább

Lettország. Útkeresés helyénvalóság és helyén-nem-valóság között (Regīna Ezera: Csak egy nap volt a nyár)

Jaj, hát már megint itt egy antikvár könyv, amelyet majd harmincéves kora ellenére én olvastam végig először… Csak tudná az előző tulajdonosa, mit vesztett vele.  Három szigorúan objektív okból vettem meg: 1. az írónőnek nagyon szép neve van (keresztneve Regina – „királynő”, mint az egyik…

Tovább

Képlékeny határvonalak (Mary Shelley: Frankenstein)

Újraolvasás vége. Pár hónapja láttam a neten egy idézetet. Kicsit pontatlan (de legalább jól hangzó) magyar fordításban így néz ki: „Ha tudod, hogy nem Frankenstein a szörnyeteg, az a tudás. Ha tudod, hogy de, az a bölcsesség.” Persze sarkít az idézet, ennél sokkal-sokkal összetettebb a kérdés – de…

Tovább

Ukrajna. Escher-képek szóban újjáalkotva és meghaladva (Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei)

Első olvasás: 2015. március 13. Azt én nem tudom, hogy ez a könyv mi (nem fantasy, nem sci-fi, nem varázslóiskola-történet, tényleg még a mágikus realista regényekhez áll a legközelebb), de hogy eszméletlen jó, az biztos.Meg az is biztos, hogy bár sem a magyar cím, sem a fülszöveg nem tartalmaz…

Tovább

Aki Ariostót szereti, rossz ember nem lehet (Italo Calvino: Eleink)

Ez a kötet így ebben a formájában pofátlanság.Hogy valakinek kétoldalanként legyenek olyan ötletei, amilyenekből más író egész regényt kanyarítana…No de nem dühöngünk. Mottó: aki Ariostót szereti, rossz ember nem lehet. A kötet három kisregényéből úgy lett trilógia, hogy Calvinót sokáig piszkálták…

Tovább

Meseregény az időről meg a diktatúráról (Vera Panova: Hány óra van?)

Ami a gyerekeknek a Momo, az a felnőtteknek a Hány óra van?Zseniális-szürreális meseregény az időről – meg a diktatúráról. Péntek estére szedtem elő. Hiba volt: nem fáradtság ellen való. Igaz, hogy szombaton sokáig lehet aludni… de azért nem úgy képzeltem a péntek estémet, hogy fél tízkor kinyitom a…

Tovább

Indonézia. Iskolaregény gyermekbetegségekkel (Andrea Hirata: A végletek szigete)

Szép könyv, sok humorral, derűvel, szomorúsággal, időnként meg orrba vág, de rendesen. Korábban nem létezett más indonéz regény magyar fordításban, tehát mindenképpen hiánypótló. Nem mellesleg világsiker. A Harry Potter, az Abigél, a Jane Eyre, az Iskola a határon mellé szépen odaillik mint…

Tovább

Angola. Hogyan dolgozzuk fel történelmünket? (José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő)

Angolára is ablakot nyitottam. Megérte.  Amilyen vékonyka kis kötet ez, olyan élvezetes. Először is a főszereplő egy albínó fekete (hülyén hangzik, de mit csináljak, aki tud jobbat, szóljon), aki ráadásul antikvárius. Kitett gyerekként kezdte a pályafutását, egy doboznyi könyv tetején.  Az…

Tovább

Kolumbia. Part menti fák egy hosszú hajóúton (Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején)

Hú, ez de nehéz szülés volt… A Száz év magány az egyik kedvencem, García Márquez stílusa pont az esetem, a könyv maga nagyon szép, az alapötlet is tetszett, az állandó nézőpont-váltogatás is ügyesen van megoldva… …mégse szerettem ezt a regényt. Pedig akartam.  El se tudtam volna olvasni végig, ha…

Tovább

Megjósolt trauma, megfejtődő rejtély (D. M. Thomas: The White Hotel)

Kétszer biztosan olvastam, de inkább háromszor. Nagyon szépen köszönöm Bényei Tamásnak, hogy feladta nekünk kötelezőnek (kétszer is), és jó alaposan meg is vitatta velünk (kétszer is). A szerelem és a halál – így lehetne összefoglalni a regényt, meg még hozzátenni, hogy „és a pszichoanalízis”, ha…

Tovább
süti beállítások módosítása