Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Kalandregény, emberek helyett tárgyakkal (Honoré de Balzac: Goriot apó)

2020. február 18. - Timár_Krisztina

2015. január 2.  Harmadik újraolvasás vége.Ez a szöveg minden olvasással jobb lesz. Hogy a bánatba' csinálja? Még emlékszem az első olvasásra, voltam vagy tizenhat éves, és nem értettem, mi a baj a Vauquer-házzal, nekem annyira hangulatos… hát, azt hiszem, felnőttem, mert most már értem. Sőt, azt a…

Tovább

Az vesse rá az első követ (Gustave Flaubert: Bovaryné)

Újraolvasás vége. Töprengés. Amihez kétség nem fér: ez a könyv gyönyörű. Nem amiről szól, hanem ahogy meg van írva. Hajszálpontos megfogalmazások, néhány mondattal megragadott hangulatok, élénk színekkel kiemelt, apró képek, mint egy japán festményen. A dolgok sokszor önmaguknál többet jelentenek.…

Tovább

XXX. századi szovjet falanszter, 1924-ből (Jevgenyij Zamjatyin: Mi)

Műfajteremtő antiutópia (mai divatos nevén disztópia, lassan kezdem megszokni) a legkorábbi szovjet időkből. Minőségét jelzi, hogy hazájában elég sokáig be volt tiltva, és hamarabb jelent meg angolul, mint oroszul. Szegény Platón, ha tudta volna, mit indít el azzal a hideglelős Államával, lehet,…

Tovább

Kirgizisztán. A megfogható és a megfoghatatlan (Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála)

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, szinte minden ismerősömtől csak dicsérni hallottam. Nekem már nem adták fel kötelezőként. Pedig erről a könyvről szívesen beszélgetnék én is, ma is, bárkivel. Nemcsak kor- és társadalomrajznak kitűnő; nemcsak a természet és az ember szoros, bár távolról sem…

Tovább

Izland. Népballada prózában, kegyetlen mese (Sjón: A macskaróka)

Ez a kis könyv a maga százharminc darab borítéknyi méretű oldalával újraolvasásért kiált!Ha már az írónak volt pofája ilyen rövid lére ereszteni ezt a könyvet… Ebben tényleg egyetlen fölösleges szó nincs, pedig de jól esne… Marad az elölről kezdés.NB: Okos ember nem olvassa rövid könyv fülszövegét.…

Tovább

Prága, a pusztuló labirintus (Miloš Urban: Héttemplom)

„(…) egy olyan történetet, amelynek épkézláb, logikus befejezése azt a teremtményt is kielégíti, akit az értelem vezérel. De kell lenni még benne valami plusznak, valami megmagyarázhatatlannak, mélységes meggyőződésem bizonyítékaként, hogy nem mindent vagyunk képesek megérteni abból, ami szemünk elé…

Tovább

A szalamandra nem pusztít, hanem él a tűzben (Ray Bradbury: Fahrenheit 451)

Újraolvasás vége. Illetve angolul az első olvasás. Drága romantikus Bradbury, hogy meg tudja érinteni az ember lelkét, hogy az ujja köré tudja csavarni az olvasóját, még a legcsúnyább hibáit is elnézi neki. Mert vannak hibái, de hát volna szívem egy pontnál többet levonni értük? Amikor megszólítja…

Tovább

Akkor tökéletes, ha nem tetszik (George Orwell: Nineteen Eighty-Four)

Nem vagyok hajlandó pontozni, nem igaz, hogy tetszett, de az ilyesmi nem is arra való, hogy tetsszen. Ez pont akkor tökéletes, ha nem tetszik. Maximum annak örülök, de piszkosul, hogy vége. Meg annak, hogy nem magamtól fogtam a kezembe, hanem egy diákomnak kell segítenem vele kapcsolatban,…

Tovább

Azért is Levint szeretem jobban (Lev Tolsztoj: Anna Karenina)

Újraolvasás vége.Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt,…

Tovább

Az utolsó pillanatban sincs késő (Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála)

Újraolvasás vége. Ez de fura. Nem is tudom, hányszor olvastam már, de ilyen még nem volt: nem belement az a fránya por a szemembe a végén? Ritkán szoktam könyvek fölött sírni (ez is gyorsan felszáradt), Tolsztojon pláne. Ez nem az a könyv, amelyet olvasva az ember izgul, hogy mi lesz a vége. Ez az…

Tovább
süti beállítások módosítása