Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Elefántcsontpart. Kicsit sok a jóból (Véronique Tadjo: Le royaume aveugle)

2020. március 09. - Timár_Krisztina

No, akkor most jöjjön valami könyörületes lélek, és magyarázza meg, hogy mit olvastam. Addig pontozni se merem. Nem mintha rossz lett volna. Akkor tudnám, mit olvastam: rossz könyvet. Ez nem az. Nem bántam meg, hogy megvettem. És nemcsak azért, mert most már elmondhatom, hogy elefántcsontparti…

Tovább

Algéria. Camus regényének hiányzó másik fele (Kamel Daoud: Új vizsgálat a Meursault-ügyben)

A könyv megjelenése óta tudtam, hogy ha egyszer majd algériai irodalmat akarok olvasni, ezzel kell kezdenem. Örülök, hogy így is történt. Csak azt sajnálom, hogy azt az ismerősömet, akivel a legjobban szerettem volna megbeszélni, már nem kérdezhetem meg róla, mert nem él. Ritkán esik meg, hogy egy…

Tovább

Nigéria. Kettő igbo meg egy angol, az három biafrai (Chimamanda Ngozi Adichie: Half of a Yellow Sun)

Ismerek valakit, aki a hatvanas években volt gyerek. (Ilyet igazából sokat ismerek, de most csak ő számít.) Megkérdeztem, mond-e valamit neki az a szó, hogy „Biafra”. Mondott. Sokat nem, csak annyit, hogy egyszer gyerekkorában a plébános felszólította a gyülekezetet, hogy imádkozzanak ibo*…

Tovább

Viktoriánus kalandregény, jó nagy csavarral (Henry Rider Haggard: King Solomon's Mines)

Klasszikus késő viktoriánus kalandregény. Utazással, kincskereséssel, elefántvadászattal, egzotikus helyszínekkel, fekete statisztákkal, öt-hat rendkívül képtelen megmeneküléssel, eposzba illő csatával, önfeláldozással. Mondanám, hogy szabványos, de igazából ez a regény alkotta meg azt a bizonyos…

Tovább

Szudán. Kultúrák ütközési pontján (Tayeb Salih: Season of Migration to the North)

Tényleg nagyon fontos könyv, az 1001-es lista összeállítóinak ezúttal igazuk volt. Tíz pontot kap tőlem ez a XX. századi szudáni klasszikus, mert tényleg összetetten ábrázol egy összetett helyzetet; mert egyik szereplő sem fekete-fehér; mert az elbeszélő nem rág az olvasó szájába semmit, hanem…

Tovább

Alternatív történelmi szuperhőscsapat elfuserált küldetésben (Robert Graves: Az aranygyapjú)

Becsületszavamra meg fogom nézni az aktuális Bosszúállókat, de ezt a csapatot mostanában úgyse fogja verni senki más. Hatszáz oldal úgy elfogyott öt nap alatt, mint a pinty.* Izgalmas könyv ez, bár, ahogy Zalka Csenge írja, meg kell ám dolgozni érte. Izgalmas, de egyáltalán nem úgy, ahogy az ember…

Tovább

Tündéri ötletbörze (Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik)

Avagy aki Gogolt meg Bulgakovot szereti, rossz ember nem lehet. :) Ez, kérem, nem regény. Ez tündéri ötletbörze, elképesztő fantáziával és humorral összerakva. Annyira elképesztő, hogy fel se tűnik, hogy cselekménye nincs is. Megfelelő hangulatban könnyesre röhögöm rajta magam, de nem megfelelő…

Tovább

Felnőtté válni Rhodesiában (Tsitsi Dangarembga: Nervous Conditions)

Tessék csak afrikai irodalmakat olvasni, érdemes. Főleg így, az 1001 könyv listájáról válogatva. Nem mondom, hogy az összes, ami rákerül, az tényleg a regényműfaj csúcsa,* de mind fontos könyv, mind olyan világot, olyan kultúrát láttat belülről, amelyet másképp soha nem ismerhetnénk meg, és mindet…

Tovább

Egyik ámulatból a másikba estem (Steven Pressfield: Az afgán hadjárat)

Informatív, hadtörténészi alapossággal megírt szöveg, izgalmas, fordulatos cselekménnyel, pont a megfelelő mértékig kidolgozott szereplőkkel, pergő párbeszédekkel, el nem avuló mondanivalóval. Tényleg annyira ügyesen van összerakva a könyv, hogy egyik ámulatból a másikba estem olvasás közben. Ebben…

Tovább

Mexikó. Félig farsangos, félig böjtös (Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!)

Még februárban olvastam, és akkor nem regisztráltam az olvasást, de pontosan emlékszem, mikor történt: nagyböjt első hetében. Onnan tudom, hogy olvasás közben kegyetlenül korgott a gyomrom. :) Gasztroregényről van szó ugyanis, amelyben állandóan, de tényleg állandóan főznek, és a receptek a…

Tovább
süti beállítások módosítása