Röfipingvin értékelése után szabadon: Mindig tudtam, hogy sokkal menőbb lett volna ógörögül megtanulnom, mint latinul. Vagy pláne angolul.

Iszonyú jó könyv ez. Nagyon ajánlom. Nemcsak azoknak, akik szeretik a sci-fit és/vagy a fantasyt. Hanem még inkább azoknak, akik szeretik a történelmet és a filozófiát, és akiknek legalább egyszer megfordult már a fejükben az a bizonyos feltehetetlen „mi lett volna, ha?”

Mégis mocsok gazember leszek, és lepontozom. Szubjektív okból. Meg objektívból is.

Az a fajta fantasztikus regény, amelyiknek annyira, de annyira jól ki van találva a háttérvilága, hogy részemről kár is rá cselekményt vesztegetni. „marschlako” molytárs értékelésével értek egyet: engem a legelejétől fogva annyira elbűvölt ez az alternatív Föld, ez az alternatív XVIII. század, hogy minden apró részletére sokkal kíváncsibb lettem, mint bármilyen okos csavarra, bármilyen izgalmas fordulatra. Ahhoz, hogy ebből regény legyen, és meg is vegyék, persze kell bele a világra leselkedő veszély, kell bele hős és küzdelem és intrika – és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem is érdekelt az egész – de nagyságrendekkel jobban érdekelt ennél az, hogy mit isznak, mit esznek, hogyan építenek hajót, melyik hónap hányadikán* írnak naplóbejegyzést, hova járnak könyvtárba,** milyen betűkkel írott könyvet találnak,*** milyen stílusú házakban laknak, és milyen divatú ruhákat hordanak.

Szóval háttérvilágból csillagos ötös. Nemcsak azt tudjuk meg, mi hogyan működik, hanem azt is, miért. Azért, mert ebben a világban kétezer-háromszáz évvel ezelőtt egész más fordulatot vettek az események, mint a mi világunkban, emiatt máshová kerültek az országok és kultúrák határai, másképp alakultak a nyelvek, a hagyományok, mindenekelőtt a tudományos élet. Ebben a világban mindent az arisztotelészi vagy azon alapuló filozófia határoz meg.**** Illetve amit nem, azt valamelyik másik, eretneknek tekintett filozófia, mert az alternatív világnak is kell alternatív világ. Pl. olyan, mint a mienk.

A regény ötödéig a tartós boldogság állapotában egyetlen dolog járt a fejemben: „Hol lehet ennek a Dukajnak az írókurzusaira jelentkezni??? Előkerítem a lengyel nyelvkönyvemet is!!!”

Aztán az ötödénél jött egy olyan törés, amely a továbbiakban nem tudott összeforrni. Mint amikor az ember puha homokban járva törött kagylóhéjba lép. Ezt nem lett volna szabad. Aki ennyire művelt, és ennyi fantáziája van, annak ilyen olcsó megoldást tilos alkalmazni. Pont.***** Ilyen író könnyűszerrel helyreüthette volna ezt a hibát. Nem tette. Engem pedig elveszített.

Na, azért nem egészen. A világot, amelyet megteremtett, továbbra is szerettem, bár az olcsó fogásokra a későbbiekben már érzékenyebben reagáltam a kelleténél. Voltak még. Szerettem annak ellenére, hogy a regény világszemléletével ellentétben a demokrácia pártján állok (tetszett ám a végén a fejtegetés a sokféleségről). Szerettem annak ellenére, hogy a megérthetetlen, az idegen ábrázolásában Lem Solarisához képest visszább lép. (Pedig Lem a példaképe.) És annak ellenére, hogy ez a világ, amely önmagát oly harmonikusnak látja, voltaképpen rendkívül ijesztő. Ha ezt az iróniát szándékosan építették bele – márpedig miért ne, a Horror nevű hadsereg leírása elég árulkodó –, akkor egy fokkal javult a véleményem Dukajról.

A fönti felháborodásom és a cselekmény fordulatai iránti mérsékelt érdeklődésem összesen csak két pont levonásához elég. Azt hiszem, ez is nagyon sokat elmond. Olvassátok, mert ennél jobb alternatív történelmi regényt mostanában nem fognak írni. Olvassátok, mert rendkívüli képzelőerő alkotása. Olvassátok, mert ráadásul még lengyel is. Olvassátok, és olvadjon le az összes biztosíték az agyatokban. Előre szólok, hogy mellékhatásként filozófia szakra való jelentkezés és az ógörög nyelv tanulására való intenzív vágyakozás felléphet. Egyik sem árt.

A LÁBJEGYZETEK SPOILEREKET TARTALMAZNAK!
* Az a pillanat, amikor rájöttem, miért hívják quintilisnek a júliust és sextilisnek az augusztust. Az. Azt el nem tudom mondani. Hangosan felnevettem.
** Iiiiiiiiiiiistenem, hát az alexandriai nagykönyvtárba!!!!
*** A lineáris B írás megjelenésekor muszáj volt becsuknom a könyvet, mert tudtam, hogy ha ezt innen folytatom, semmit nem fogok aludni.
**** Még az égitestek mozgását is, igen. Visszajött némi 12.-es fizikatudásom, formabontó órákat tartott a tanárunk, alternatív világnézeteket is elmagyarázott, pl. hogy milyen érveket hoztak fel a geocentrikus világkép mellett. Dukajnak is hasonló fizikaórái lehettek 12.-es korában.
***** EZ A LÁBJEGYZET KÜLÖNÖSEN SPOILERES! Mégis hogy képzelte, hogy megalkot egy egész alternatív világot, elismerésre méltó alternatív gonosszal, és amikor már minden helyett kitalált valami egészen mást, akkor hirtelen fél-állatinak, civilizálatlannak minősíti Afrika kétharmad részét?! Nem egyszerűen a politikai korrektség nevében szólok, bár arra is érzékeny vagyok. Még ha a regényminőségen javított volna ez az agyrém. Akkor legfeljebb vinnyognék. De nem javít, ront! Amit csinál az ember, azt csinálja rendesen! Ami kiszámíthatatlannak készült, ne legyen már hirtelen klisés! A világ legegyszerűbb dolga lett volna pár kötet népmesét leszedni a könyvtárpolcról, és kitalálni valami alternatív civilizációt oda is. Vagy ha már olyan hely kellett neki, ahol dúlni tud a Görbülés, akkor tette volna olyan helyre, amelyre a közönség nem számít. Mit tudom én, a Brit-szigetekre vagy a mai Belgiumba, ott is éppen elég őserdő volt, míg ki nem irtották. Mér, a kelták nem elég vadak? De még az utódaik is, tessék megnézni a Brit Birodalmat. És akkor még képes föltenni azt a kérdést, hogy láttál-e valaha vad női harcost vagy női vezért… Az apád… ne sirasson. Képzeld, láttam, na, erre mit lépsz? És nagyon értékelem, hogy a civilizációban a férfi és női harcosokat egyenrangúnak tekinted, de még jobban értékelném, ha utánanéznél, hogy az általad civilizálatlannak tartott világban, amelynek egyébként saját történelme van, miféle szerepet játszott, mondjuk, Jinga királynő. Mert azt tényleg túlzás volna elvárni, hogy ismerd Sarraouniát (a róla szóló regényről itt írtam), Pokou királynőt (még csak tervezem olvasni), esetleg a Lianja-eposzt, amelyet pechedre pont a regényed olvasása közben szereztem meg (itt írtam róla utóbb), és amelyben simán odaállnak a nők fegyverrel a kézben megvédeni a hazájukat, vagy éppen prófétálni. Ja, és konkrétan Közép-Afrikában mesélik kb. hatszáz éve. Bocs.****** 
****** Sokadjára állapítom meg, milyen jól tettem, hogy elkezdtem afrikai irodalmakat olvasni az idén.

Ezt 2018. szeptember 3-án írtam. 

Pontszám: 10/8