Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Kétszáz oldalas varázsige (Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban)

2020. március 20. - Timár_Krisztina

Még mindig tíz pontot ér nálam Krúdy utolsó regénye… …regény a fenét. Ez nem regény, ez egy kétszáz oldalas varázsige. Vagy hat, vagy nem. Énrám hat. Elég régóta. Mást nem tudok tenni, mint megpróbálni elmagyarázni, miért hat. Majd húsz éve, hogy utoljára olvastam. Akkor ugyanazzal hatott, amivel…

Tovább

Egy ki- és felszabadulás története (Virginia Woolf: Flush)

Amikor májusban előkerült a polc hátsó sorából a Portugál szonettek, akkor találtam ki, hogy Elizabeth Barrett Browningról nekem olvasni kell, mégpedig pont ezt a feldolgozást. Hiszen az alaptörténetet ismerem, talán még vizsgáztam is belőle annak idején, akkor lássuk, mit tesz hozzá Woolf. Nos,…

Tovább

Csinovnyikok bolondsága (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az orr)

Nyakatekertségében is aranyos kis groteszk, mindenféle rendű-rangú csinovnyikokkal, sajátos humorérzékű emberek számára. Nekem pont ilyen humorérzékem van, úgyhogy elég sokat vigyorogtam rajta. A fülszövegnek részben igaza van, ez ám kemény szatíra a pétervári rangkórosokról, részben meg nincs…

Tovább

Instant klasszikus a Csendes-óceán közepéből (Thomas R. A. H. Davis: Vaka)

Thomas Robert Alexander Harries Davis, avagy polinéziai nevén Pa Tuterangi Ariki köztiszteletben álló politikusként és kutatóorvosként kapta meg a lovagi címet (így lehet röviden Sir Tom Davis a neve, ahogy a fülszöveg írja), vagyis azért a munkáért, amelyet hazájáért, a Cook-szigetekért* végzett.…

Tovább

Hálás-hálátlan szatíra (Kal Pintér Mihály: Atyavilág)

Ez a recenzió 2019. július 4-én jelent meg a BárkaOnline-ban. A teljes szöveget jogi okokból nem másolhatom ide, a link viszont odavezet. Szatírát írni hálás feladat is, hálátlan is. Hálás feladat, mert nevetni mindenki szeret. Ha ráadásul az ember kárvallottja is azoknak a társadalmi…

Tovább

Porcukros visszabeszélés a szentimentalizmusnak (Gérard de Nerval: Sylvie)

Édes kis semmiség, csupa csipke és selyem és porcelán és gyűszűvirág és apró gyümölcs. Brodszky Erzsébet fordításának meg olyan íze van, mint a roppanós linzertésztának, némi porcukorral meghintve. Az, hogy közben valakik felnőtté válnak, és intelligensen visszabeszélnek az egyébként szeretve…

Tovább

Regény, amely minden létező irányba elágazik (Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert)

Ha húsz év múlva marad még egy csepp értelem a világban, érettségi tételt csinálnak ebből a monstrumból.* Vagy hamarabb. Ez tényleg a magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, igaza van Kuszmának; és annak, hogy ennyi évtizeden át az ismeretlenségben maradt (Isten áldja azt, aki kiásta onnan),…

Tovább

Mit jelent tisztelni a másikat? (Margita Figuli: Három gesztenyepej)

Ismerkedés a szomszédos országok klasszikusaival, harmadik forduló. Szlovákiából eddig Timrava a nyerő, de azért ez a Figuli is tudott valamit. Mindenekelőtt tájat leírni. A főszereplő szépségesen lírai (és bárki számára befogadhatóan rövid) vallomásai a szülőföldjéről szinte könnyeket csalnak az…

Tovább

Bhután. Zarándokúttá váló élet (Kunzang Choden: The Circle of Karma)

Az ilyenekért érdemes világolvasásba fogni. Amikor egzotikus országok irodalmát olvasom, azt szeretem, ha nem egyszerűen fordulatokat és szereplőket kapok, hanem megtudok valamit arról, hogyan gondolkodnak ott az emberek, és miért éppen úgy. Mit szeretnek, mitől félnek, min vesznek össze, mit…

Tovább

Tisztelet Rejtő Jenőnek (Vavyan Fable: Jégtánc)

Aki Rejtőt szereti, rossz ember nem lehet. Maximum olyan förtelmes borítót csinálnak a könyvének, hogy kizárólag becsomagolva meri az ember nyilvános helyre vinni. Vagy úgy se. Nemcsak ízléstelen ez az izé, hanem még a könyvhöz sem illik.* Nagyon kedves ajándék volt, nagyon kedves rokontól, aki…

Tovább
süti beállítások módosítása