Nyakatekertségében is aranyos kis groteszk, mindenféle rendű-rangú csinovnyikokkal, sajátos humorérzékű emberek számára. Nekem pont ilyen humorérzékem van, úgyhogy elég sokat vigyorogtam rajta.

A fülszövegnek részben igaza van, ez ám kemény szatíra a pétervári rangkórosokról, részben meg nincs igaza, mert a fantasztikum, az nem puszta eszköz, ha jól csinálja az ember. És Gogol jól csinálja. Annyit adagol belőle, amennyi még vicces; nem magyarázza túl, pedig lenne mit; a végén meg ott hagyja lógva az olvasót, kezdjen vele, ami neki tetszik. Idegesítse föl magát, esetleg szórakozzon. Mondjuk, saját magán. Ha van hozzá elég esze.

Hangoskönyvben hallgattam, Szoboszlai Éva felolvasásában, tökéletes. Hivatalos papírok selejtezéséhez kapcsoltam be, ahhoz direkt jól jön. Éppen kész lettem, mire a hangfelvétel a végére ért. Hogy ez hamarabb nem jutott eszembe. Bár vannak olyan munkák, amikhez a Holt lelkek is kevés lenne… 

Ezt 2019. július 27-én írtam. 

Pontszám: 10/10