Régi adósságom volt elolvasni ezt a novelláskötetet (saját magamnak tartoztam vele). Most, hogy túl vagyok rajta: tetszett is, nem is. Stílusérzék: van. Realizmus: van. Kitűnő megfigyelőképesség: van. A nagybetűs Életből, jobban mondva a még nagyobb betűs Magánéletből vett sok-sok téma: van. Emberi…

Második találkozásom a litván irodalommal. Másodszor se bántam meg. Pedig aj, de fura könyv ez, alig lehet mit kezdeni vele. Megy, mendegél, folyik, folydogál vidáman a népmese útján/medrében, aztán hirtelen kanyarodik egyet, az olvasó meg csak pislog, hogy most akkor hol vagyunk. Hát ott, ahol…

Első olvasásom volt a lett irodalomból. Rajongásom kezdete. Ahogy a fülszöveg mondja, a kötet minden meséje „ötvözete a népmesei szimbolikának és a korabeli irodalmi szimbolizmus elemeinek.” És a jó „nem a népmesék játékszabályai szerint győzedelmeskedik.” Annyira, hogy időnként nem is győz. Itt…

 Gyerekkoromban véletlenül került hozzám. Aztán még vagy háromszor elolvastam. Nagyon hasonlít Fekete István műveire, de nem lehetne velük összetéveszteni, mert egyedi is. A XX. század első felében játszódik, olyan vidéken, ahol sose jártam, de úgy van megírva, hogy akár az én családom története is…

Ha valaki már az összes Agatha Christie-t és Conan Doyle-t kétszer végigolvasta, aztán még Chestertont is, és nem talál több igazán jól megírt klasszikus krimit – akkor az az ember őszintén hálás lesz Jiří Mareknek, hogy ugyanezt a színvonalat tudja nyújtani, méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem…