A tévéjáték forgatókönyvét a kötet végén, azt nem bírtam végigolvasni (nem tehetek róla, a forgatókönyv nálam nem olvasásra való műfaj, vessetek a mókusok elé). Ezért vontam le pontot. De a novellákat elolvastam maradéktalanul, és még fogom is, sokszor.

A novellák szereplőinek ideje ötven-hatvan évvel korábbi az én időmnél. Kis falvaik több száz kilométerre esnek attól a megyétől, ahol a családom lakik (évszázadok óta szintén kis falvakban). Jóval nehezebb körülmények között kell boldogulniuk, mint az én őseimnek bármikor a több száz év alatt. Valószínűleg a novellák ereje, stílusa, tapasztalatvilága teszi, hogy a közös pontok nagyságrendekkel erősebben hatnak annál, ami eltávolíthatná tőlem ezeket a szövegeket.

Amikor Galgóczit olvasok, mintha a saját családi krónikánkat hallgatnám. Úgy tud írni, annyi megértéssel és megjelenítő erővel, hogy minden még akkor is ismerősnek és otthonosnak hat, ha soha egy atyámfiának se volt része hasonló élményben. Szép lesz tőle még a nyomasztó is.

Ezt 2014. május 19-én írtam.

Pontszám: 10/8