Kitűnő detektívregény egy sajnálatosan elfeledett írótól. Aki egyébként nyelvész volt, beszélt vagy nyolc nyelvet, köztük ilyeneket, hogy jávai meg tibeti, és „mellesleg” diplomata Kínában (meg Japánban). Lefordított angolra egy XVIII. századi kínai detektívregényt a negyvenes években, majd gondolt…

A könyv, amelyet három-négy olvasás után se lehet letenni.A könyv, amelyet nagyon nehéz (vagy éppen lehetetlen) súlyos spoilerek nélkül méltatni.Viszont elképesztően jó dolog harminc* darab tizennyolc éves ifjúval társalogni róla egy óra hosszat. És olyanoknak a véleményét hallani, akikből máskor…

Nem tudtam, mi hiányzik az életemből…Hát az, hogy megtudjam, hogy van angolul a csatos üveg, az ólmosbot, a szabványméretű vonalas írólap meg a hattyúprém. Esetleg a köpőcső. De hogy még azt is megtudom, hogy van a „tokkal-vonóval”, no, arra tényleg nem számítottam.Egyébként meg kaptam egy jó kis…

Nagyon jó válogatás a krimiirodalom (rövid) klasszikusaiból.* Ebbe tényleg beleadtak apait-anyait annak idején: a szerkesztő sokoldalú érdeklődéssel, sokféle ízlést kielégítve válogatott, régit és (a megjelenéskor) újat egyaránt, a fordítók színvonalas munkát végeztek, a nyomda pedig nem lopott ki…

Vasárnap esti kikapcsolódás.  Micsoda jó kis szürreális katyvasz! Nyomokban orosz népmesei elemeket is tartalmazhat (de hol van belőle a Baba Jaga?!). Szürke, ámde keményfejű kis államhivatalnok kontra kelet-európai groteszk. Nem tudom, melyiket sajnáljam jobban. Nem mondom, hogy nem lehetne jobb.…

Most csak az Oidipusz királyt olvastam újra, az Antigonét nem, mert minek, tudom kívülről.Valamikor harmatos tizenegy évesen olvashattam a Görög regékben a prózába átfordított történetet. Emlékszem, Antigonéé nagyon tetszett, bár én inkább megmentettem volna az életét, Oidipusz történetét viszont…

Nem, én nem perverzióból olvasok cseh krimiket.Hanem kétségbeesésből…Mert az összes Conan Doyle és Agatha Christie már évekkel ezelőtt elolvasódott (a jobbak kétszer-háromszor is), Chesterton aranyos, de az ötvenedik Brown atya-történet után azért már kicsit unalmas, az amerikai krimit annyira nem…

Véletlenül találtam az iskolai könyvtárban ezt a tenyérnyi kis könyvecskét, és nagyon megörültem neki, mert éppen azon törtem a fejem, honnan szedjek valami érdekes, izgalmas, de nem túl nehéz szövegű történetkét, amivel még így év végén is le tudok kötni némelyes figyelmet. Égből hullott manna.…

Ezt a kisregényt gyűjteményes kiadásban szokták megjelentetni, Az arany virágcseréppel és A homokemberrel együtt. Mivel a háromból csak kettő függ össze, és azok sem a cselekményükben, három blogbejegyzést írtam róluk. A másik kettő a fenti linkekre kattintva olvasható. A Scuderi kisasszony is igen…

No, ez jólesett.  Először azért kezdtem el olvasni, mert – röstelkedve vallom be – észt íróktól egy gyerekkori mesekönyvön kívül még semmit nem olvastam. Másodszor, mert krimi. Harmadszor, mert történelmi regény. Ebből a második kettő sajnos kevés lett volna ahhoz, hogy az első ötven oldal után is…