Véletlenül találtam az iskolai könyvtárban ezt a tenyérnyi kis könyvecskét, és nagyon megörültem neki, mert éppen azon törtem a fejem, honnan szedjek valami érdekes, izgalmas, de nem túl nehéz szövegű történetkét, amivel még így év végén is le tudok kötni némelyes figyelmet. Égből hullott manna. Ráadásul a katalóguscédulán rajta állt az egyik idei érettségiző neve, akiből ki se néztem volna, hogy ilyenek olvasásával gyakorol. Nagyot nőtt a szememben. Még jobban felmelegedett a lelkem, amikor azt tapasztaltam, hogy a könyv elejét salátává olvasták. Él magyar, áll Buda még.
Mester volt a szerkesztője ennek a kötetnek, és mérhetetlenül megérdemelte volna, hogy a szerzők neve mellé az ő neve is belekerüljön.
Először is kitűnő érzékkel válogatott össze különféle novellákat. Itt tényleg minden műfaj képviselteti magát, ahogy a fülszöveg ígéri. Van benne klasszikus krimi, van benne lélektani thriller, van benne egészséges humorú paródia (angol humor at its best), jó sok brit, némi ír és egy-két amerikai. Mind XX. századi. Némelyik kiszámítható, némelyik tényleg megdöbbentő. Köztük olyan szerzők, akiknek a műveit tudtommal Magyarországon nem is nagyon ismerik, tehát még kulturális kuriózumokat is ad a kötet.
Kedvenceim: W. F. Harvey: „August Heat” és Saki: „The Open Window” – bár ez utóbbit már régebbről ismertem, semmit nem veszített a hatásából.
És ezzel együtt nagyon is sokat segít a nyelvet tanulóknak. Elsősorban azoknak, akik éppen a középfokú nyelvvizsga előtt állnak, vagy már a felsőfokúra készülnek, mert a szókincs elsősorban ez a szint. Minden oldal kéthasábos, az egyik a novellaszöveg, a másik a szókincslista, a szövegnek megfelelő sorrendben, fonetikus átírással, a szövegkörnyezetnek megfelelő magyar jelentéssel. Profi munka.
Vajon kié? Whodunit?
Ezt 2015. május 23-án írtam. Utóirat: azóta kiderült, hogy e-könyvként is kapható.
Pontszám: 10/10
Kiadási adatok: Typotex, Bp., 1991. 160 oldal