Ez a kötet arról szól, hogy minden idők egyik (ha nem a) legműveltebb embere különböző korokkal, filozófiákkal, látásmódokkal játszik. Egymás mellé rakosgatja a kirakó köveit, és figyeli, mi lesz belőle. Minden mindennel összefügg, vagy legalábbis kéne neki. Ilyen nagystílű játékot csak Hamvas…

Bizony, én, a Balgaság (kinek nevében ez a mű elhangzik, s kinek Erasmus ugyebár csak írnoka), én alkottam és tartom fenn a világot, híveim közé tartozik az emberiség kb. 90%-a, aki meg nem, az magára vessen, mivel balgának lenni igen kellemes és boldogító állapot. Tehát a nyájas olvasó, amennyiben…

Ha Italo Calvino nevét látom egy könyvön, az garancia a minőségre. Még akkor is, ha a szöveget nem is ő írja, csak másokéit szedi és szerkeszti össze. Például népmeséket.  No, azért rajtuk hagyja a nyomát, mint minden tisztességes mesemondó.  Módszerét a könyv végén írja le: minden tájegység…

Amikor – valamikor nyár elején – felfedeztem ezt a regényt, annyit tudtam róla, hogy háromkötetes, több mint 1600 oldalas japán családregény a középkorból, szorosabban a XI. századból, rettenetes nagy klasszikusuk, rajta van az „1001 könyv, amelyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz”-listán,…

2014. július 12. …és most valami okosat kéne írni…  Ami biztos:1. Jakob Böhme minden tiszteletet megérdemel. Csizmadiának tanult, autodidakta módon szerezte a műveltségét, és így tudott rövid úton úgy kirobbanni a saját kis lutheránus közösségéből, hogy gyakorlatilag eretneknek nyilvánították, és…

Tipikusan az a könyv, amelyet nem merek pontozni. Csodálkozva olvasom a Molyon az értékeléseket, hogy milyen vadnak, sötétnek, sőt veszélyesnek tekintik ezt a könyvet. Hát nem tudom, engem nem akart bántani. Érdekelt, ahogy valami egészen idegen és furcsa, ám békés kultúra érdekli az embert. Meg se…

Életemben semmit nem olvastam, ami egyszerre lett volna ennyire bűbájos és ennyire kegyetlen… Igaza volt Romain Rolland-nak: ez a könyv tényleg olyan, mint egy folyó. De nem(csak) úgy, ahogy ő mondja. Hanem úgy, hogy a sok-sok apró történet, amelyekből a regény felépül, mint kisebb-nagyobb…

Gyakorlatilag alighogy becsuktam a Nyugati utazást (amelyről itt írtam), már nyitottam is ki (mihelyt megtaláltam) a folytatást. Amelyről aztán persze kiderült, hogy igazából nem is folytatás, és azon kívül, hogy ugyanúgy hívják a szereplőket, és Kínában játszódik, buddhisták között, sok köze nincs…

Arany János a csúcsok csúcsa, de ezt a darabot tényleg nem neki találták ki. Amikor olvastam, legfeljebb mosolyogni tudtam rajta. 1999-ben adták viszont a szolnoki színházban egy másik fordítását (ha jól emlékszem, a Schwajda fordította, vagy legalábbis nagyon belenyúlt a fordításba). Akkor jöttem…

Ez régi adósság volt… Tudom, hogy régebben a kötelezők között szerepelt ez a dráma, de nekem már nem adta fel senki. Viszont pár éve találtam egy Márkus László-felvételeket tartalmazó bakelitlemezt a piacon, amelyen egyaránt szerepeltek dalok és színházi monológok. Többek között a Báró és Szatyin…