Mágikus, mitikus, bűvölős, népi, korszerű, gondolkodós, kántálós, táncolós, ősi, kortárs, révülős.

Költészet, ahogy én szeretem. 

Juvan Sesztalov manysi (régebbi nevükön: vogul) költő életművének* javát válogatta ki a vékonyka, de annál tartalmasabb kötet számára Bede Anna. Ő volt a versek magyar fordítója. Nagyszerű munka mindkét oldalról. Illetve mindhárom, hogy ki ne felejtsem Schmidt Éva mélységekig lemenő utószavát se.

Van ebben nagyon erősen a népi alapokat idéző medveének – sőt, egész ünnepi misztériumdráma –, és van népi alapokra építkező modern szöveg.

Bálvány vagyok. És meghalok.
Ti – bálványimádók –
megmaradtok.
A lelketekben szunnyadok,
és egy napon föltámadok!
Ó, mert szerettek
hajlongani!
súlyos vétkeiteket,
mint havas fatörzseket,
másokra rázúdítani.
Mert gondolkodni egyőtök sem szeret:
– Majd gondolnak ránk az istenek!
Éjszaka ők forgolódjanak,
gondok közt ők gondolkodjanak.
Mi kicsiny férgek vagyunk csak,
kik parancsra rágnak, szúrnak…
Halljátok,
bálványimádók!
Újjászülhettek engem!
Bölcsőben csucsujgattok
aranyban és selyemben.
Adtok nékem új nevet,
s holt bálvány – föléledek!
Vigyázzatok!
Újjászületek
a lelketekben!

Van költői próza, szabad vers és szabályos ritmusú, verssorokba tördelt szöveg; van a közösség nevében szóló varázsének, és van nagyon személyes vallomás, amely nem tud megszólalni másképp, csak a közösségi hagyomány nyelvén.

Bizony kibírjuk a jeges telet
fagyban felnövő lelkek méltóságával.
Bizony kibírjuk a havas telet
föld kemény fiai okosságával.
Tanulunk a fagytól szilárdságot,
nem kegyetlenséget.
Tanulunk a széltől szabadságot,
nem szertelenséget.
Hótól tisztaságot.
Földtől kedvességet.
Égtől magasságot.

Van ebben minden, még olyan is, ami nem tetszik. De az a pontozáson nem változtat. Ez az ember piszok jól tudott verset írni, na. 

Bartók zenéjéhez szokták hasonlítani Sesztalov költészetét. Én sajnos Bartókhoz nem értek, és a zenéje – bevallom – nem mindig rokonszenves nekem. Viszont Sesztalovot – így két kötet költői próza és vers végigolvasása után elmondhatom – nagyon is szeretem. 

Mikor ikra voltam,
    nem ettek meg.
Mikor féreg voltam,
    nem léptek rám.
Mókusként szökelltem,
    nem fogtak meg.
Medveként cammogtam,
    nem öltek meg.
Emberré váltomban
    legyőzhetnek?

* Legalábbis a ’85 előtti életművének, mert akkor adták ki a kötetet. 

Ezt 2017. december 11-én írtam. 

Pontszám: 10/10