Tessék, gyerekek, olvassátok, mit írt nektek a Tolsztoj bácsi. Igen szépet. Igen sokat. Apróbbat-nagyobbat. Arra való meséket, hogy Koljuska meg Nasztyenka megtanuljanak olvasni, és közben megértsék, hogyan működik a világ.
Hogy a holló vízbe fojtja a fiait, akik nem mondanak neki igazat. Bizony. Azt is megtudhatja Koljuska meg Nasztyenka, hogy hogy verik agyon a kóbor kutyákat bunkósbottal a közmunkára kiengedett rabok. Bizony. Meg persze azt is megtudják belőle, hogy a szegény ember boldogabb, mint a gazdag, és úgy általában az orosz paraszt a legjobb, legerősebb, legrátermettebb ember a világon.
Mindezt pedig egyszerű szavakkal, értelmesen, „ülök a kályha mellett és mesélek”-stílusban adja nekik elő a Tolsztoj bácsi.
Akadnak köztük persze egészen hétköznapi elbeszélések és leírások is, nemkülönben mulatságos történetek, amelyeken Koljuska és Nasztyenka jókat nevethet. Sőt, még az is benne van, hogy a legrútabb gonoszság és a legmagasztosabb szentség nem a pokolban és a mennyben található, hanem itt, a földön, mikörülöttünk, olyan emberek között, amilyenek mi vagyunk. Illetve nem mi, hanem Koljuska meg Nasztyenka, de az most mindegy.
Aki pedig közületek a 90-es évek előtt volt gyerek, annak támad majd olvasás közben igen sokszor oly kísérteties érzése, mintha ezt már olvasta volna valahol. Mert az úgy volt, hogy nem létezett a 90-es évek előtt mesegyűjtemény Tolsztoj bácsi egy-két írása nélkül,* csak akkor még a neve semmit nem mondott a mai felnőtt olvasónak, ezért nem jegyezte meg.
Így a mai felnőtt olvasó visszanyomozta a gyerekkorába a drágakövet találó paraszt meséjét, az örökmozgót feltalálni akaró paraszt meséjét, a gombaszedő kislány meséjét, akit majdnem elütött a vonat, meg a Filipok meséjét (jaj, de édes!), meg az okos kutya meséjét, aki megveszett, de nem akarta bántani a gazdáját, ezért elvonult egyedül meghalni.
Megállapította tehát a mai felnőtt olvasó, hogy tulajdonképpen erősen traumatizált gyerekkort kellett volna végigcsinálnia, ennek ellenére éppen úgy nem lett fene baja se Tolsztoj bácsi meséitől, mint Koljuskának meg Nasztyenkának.
Jó olvasást, gyerekek!
* És tuti, hogy belenyomták az összes általános iskolai olvasókönyvbe is…
Ezt 2014. december 30-án írtam.
Pontszám: 10/10
Kiadási adatok: Európa / Kárpátontúli, Budapest / Ungvár, 1961. 234 oldal, Áprily Lajos, Honti Rezső, Mándy Stefánia, Szőllősy Klára fordítása