2015. február 9.
Találtam egyszer egy régi játékkönyvben egy kitalálós játékot. Irodalmi művekre kellett asszociálni, „mi lenne, ha…” kérdéseket befejezni, és válaszolni rájuk.
Akkor most játsszunk.
Mi lenne, ha szín lenne? – Hússzínű, tüdőszínű, pasztellrózsaszín, egymásba mosódva.
Mi lenne, ha fényforrás lenne? – Szétfolyó viaszgyertya.
Mi lenne, ha épület lenne? – Huzatos folyosók, apró szobák egymástól elválasztva, az ablakokon libegő fehér függöny.
Mi lenne, ha hangszer lenne? – Lehangolódott zongora.
Az nem is igaz, hogy Csehovnál nem történik semmi.
Történik, csak nem a színpadon, hanem a szereplők tudatában. Úgy vagdalkoznak, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Mert hát persze az tudja a legjobban megsérteni az embert, akit a legjobban szeret, ebben a darabban pedig aztán bőven van szerelem.
Medvegyenko szerelmes Másába, Mása Trepljovba, Trepljov Nyinába, Nyina Trigorinba… de Mását nem érdekli Medvegyenko szerelme (állandóan hangoztatja, mennyire sajnálja, de látszatja, az nincs), Trepljovot nem érdekli Mása, Nyinát nem érdekli Trepljov, Trigorint… egy darabig érdekli Nyina, de csak egészen kicsi ideig, hiszen mindene van neki, csak szilárd akarata nincs. Arkagyina meg nem szerelmes Trigorinba – Arkagyina a saját fiatalságába szerelmes, és mivel negyvenkét éves, ehhez kell neki egy nála jóval fiatalabb szerető. Azért is beszél annyit az ifjúságáról, mert nagyon fél az öregedéstől, attól, hogy egyszer csak nem lesz rá szükség. Trepljov a legidegesítőbb, mert ő a leginkább gyerekes. Az elején, amikor az anyja kicsúfolja a színdarabját, öt perc alatt leállítja az egészet („ha az anyukámnak nem tetszik, akkor én nem is játszom veletek!”). Nyina meg butuska libuska, de legalább megpróbál kilépni a kicsi pocsolyájából, és a maga módján sikerül is neki, még ha többet képzel is magáról, mint amennyit tud.
És mindenki percenként üti-vágja-sérti a másikat úgy, hogy észre se veszi. Ha mégis észreveszi, akkor jól kisajnálkozza magát, aztán kezdi elölről. Nevetséges volna, ha olyan keserű nem lenne. Párbeszéd nincs is, minden szereplő csak saját magával foglalkozik, egyre csak ugyanazokat a mondatokat ismételgetik, és azt hiszik, ha sokszor kimondják, attól igaz lesz. Az élet szétfolyik, és a halál csak annyi, mint egy szétpukkadt gyógyszeres üveg.
Nem szeretem Csehovot, sose szerettem, de nagyon is értem, miért lett belőle klasszikus.
2018. február 26.
Hm. Érdekes, most jobban tetszett, mint legutóbb, de a pontozáson nem változtatok. SPOILER Lehet, hogy Nyina nem is olyan buta, csak az elején naiv, a végére viszont megérik szépen. Az, hogy Trepljov csupa rosszat mond róla az utolsó felvonás elején, elfogultságból is eredhet. És nemcsak Trepljov gyerekes, hanem Arkagyina is. Nagyon. Most felháborított, ahogy a fiával viselkedik. Tudja, mivel bántja meg a legjobban, és direkt megcsinálja, aztán megsértődik, ha tényleg sikerül megbántania. SPOILER VÉGE
Távolba bámuló, merengő, örökösen mellébeszélő emberek, jéghideg könyörtelenséggel.
Pontszám: 10/8
