Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A buddhista Quo vadis? – tömegmészárlás nélkül (Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita)

2020. február 22. - Timár_Krisztina

Már akkor a fentiekkel akartam kezdeni a leendő értékelést, amikor a regény kétharmadához értem. Akkor már határozottan úgy éreztem, hogy a dán szerző nemes versenybe bocsátkozott a tizenegy évvel korábban megjelent lengyel regénnyel. Nagyon szép könyv ez, Nobel-díjat is kapott a szerző, úgyhogy…

Tovább

Befelé, némán nevetve (Babits Mihály: Jónás könyve)

„Uram, egy Jónás nevű ember várja önt a hallban.”(Én kérek elnézést.) Ahogy a fenti mondatot (sajnos nem saját poén), a Babits-szöveget is igazából hangosan érdemes olvasni. (Személyes ajánlásom: „gyereknekmesélős” hanglejtéssel tessék!)Elég rövid hozzá, hogy az ember ne sajnálja tőle az időt. Úgy…

Tovább

Mérhetetlen fontosságú csekélységek (Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött)

Nem könnyű olvasni ezt a könyvet, ha az ember feltételezi, hogy minden, amit olvas, (a mű világán belül) igaz.Nagyon könnyű olvasni, ha az elején észreveszi, hogy itt mindenki mindent puszta pletykából tud, amelyek egymásnak is ellentmondanak, azért, mert ők pletykák. És úgy is kell komolyan venni…

Tovább

Olaszország. Szükségszerű pusztulás, szeretettel (Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc)

Nagyon szép. Nagyon melankolikus. Nagyon olasz. A cselekménye egyszerű (bár apa kalandregényként emlékszik vissza rá, de ő több, mint harminc éve olvasta), a hangulatáért éri meg hozzáfogni. Meg a történelmi hátteréért, aki azt jobban szereti. Nagyon pontos korrajzot ad az egységes Olaszország…

Tovább

Klasszikus japán gótika? (Izumi Kjóka: Szentek és démonok)

Nagyon jó könyv, de (vagy talán: ezért?) nagyon nehéz írni róla.Olvastam közben a Molyon az értékeléseket, hogy lehet-e ezeket a klasszikus japán elbeszéléseket gótikusnak tekinteni vagy sem. A kötet végére arra jutottam, hogy lehet – de ebből a gótikából a műfaj (vagy stílus? vagy mi?) XVIII-XIX.…

Tovább

Észak-Korea. Klasszikus elbeszélő költemény egy diktatúra iskolásainak (Te Gi Csen: Pektuszán)

Hát megtudtam azt is, milyen egy klasszikus észak-koreai elbeszélő költemény. :)Pont olyan propagandisztikus, mint amilyennek képzeltem. De hogy (ahogy az utószó mondja) szocialista realista lenne?! Hogy Szemes Marit idézzem: „Eeez? Eeez nem!” Süket duma. Ez olyan romantikus, mint a huzat. Azért…

Tovább

Üzbegisztán. Szerelmi történet és misztikus allegória (Alisír Nevái: Ferhád és Sirin)

Töményen édes-illatos, mint a keleti csemege. Folyamatosan nyílik a rózsa, csordul a méz, illatozik a tulipán, szóródik a cukor. És mennyi arany, drágakő, igazgyöngy, mennyi büszke palota, titkos kincstár és nemes paripa! Régi keleti mesét vártam, éppen ilyen édes-illatosat, kinccsel-kalanddal…

Tovább

A szegénység, az szegénység Koreában is (Csö Sza-he: Árvíz után)

…avagy miket nem talál az ember 50 Ft-ért egy könyvtári selejtezéskor? Klasszikus koreai novellákat! Az is bolond, aki ott hagyja. Kicsike kötet, rövid novellákból – könnyű kézbe fogni is, olvasni is. Nem mintha nem ütne nagyot minden írása, de semmi bonyolultság, semmi különös kulturális távolság,…

Tovább

Modern lélektani regény az ókorból (Q. Curtius Rufus: A makedón Nagy Sándor története)

Sok mindent gondoltam, amikor ebbe a könyvbe belekezdtem, de hogy egy ókori életrajz ilyen frissen érdekes tudjon lenni… hát azt nem. Főleg úgy, hogy a bizonyos történelmi személyiségről (népszerű nevén: Sanyi) már azért elég sok mindent összeolvastam. Ennek ellenére még újat is tudott mondani a…

Tovább

Középkori misztikus filozófia és modern szövegolvasás-elmélet (Zohár)

Szent könyveket még mindig nem pontozunk.Itt ülök, és próbálok valami értelmeset kitalálni, ami Tatár György utószava után még működhet. Sok mindenre számítottam, de hogy 960 oldal tömény bibliamagyarázat után egy utószó még ekkorát üssön, arra nem. Nem egy esetben pontosabban megfogalmazta, mit…

Tovább
süti beállítások módosítása