Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Ókori avantgárd és sok-sok szépség (Széphajú Khariszok tánca)

2020. február 28. - Timár_Krisztina

Hiánypótló kis kötet, és én vagyok a menő, mert megvan nekem itthon, ráadásul csak ötven forintomba került!Egy ideje értetlenkedek már, hogy mit esznek ezen a Pindaroszon a magyar klasszikusok. Kölcseytől, Hamvastól kapásból tudom idézni Pindarosz dicséretét, de ha kicsit akarnám, tuti, hogy…

Tovább

Szép kis meseregény, meglepően izgalmas mellékszereplőkkel (Czóbel Minka: Két arany hajszál)

Hát horrornak (aminek ki volna kiáltva) nem jó éppen……de vadromantikus-impresszionista meseregénynek egész rendes. Adnék én rá több pontot is, csak ne Czóbel Minka írta volna, aki tud ennél sokkal jobbat is. A cselekmény egyszerűbb és kiszámíthatóbb nem is lehetne, a főszereplők se lehetnének…

Tovább

Minden novella külön világ (Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház)

A novellák színvonala tízpontos, az élmény hat, átlagolva kijön a nyolc.Azaz: jó szövegek ezek nagyon, csak nem az én világom. Hogy mitől jók, azt könnyű megmagyarázni, hogy mi taszít, azt sokkal nehezebb.Szovjet sci-fi, mára már klasszikusnak számít. Meg is érdemli. Van ezekben a novellákban sok…

Tovább

Soklapú kristály és álomszínház (Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei)

Szégyen, nem szégyen, éppen csak harangozni hallottam erről a két költőről, mielőtt a válogatásba belefogtam.* Mint ahogy azt is csak az utószóból tudtam meg, hogy Rilkével együtt ugyanúgy triumvirátust alkotnak a modernség német nyelvű irodalmában, mint ahogy pl. az angol romantikában Byron,…

Tovább

Faust nem vész el, csak átalakul és szétfolyik (Charles Robert Maturin: Melmoth the Wanderer)

Értékelésem címe:„Na, ez is protekcióval került fel az 1001 könyv listájára.    avagy: Ha én még egyszer belekezdek egy négyszáz oldalnál hosszabb gótikus regénybe, lőjetek le!” A molyfegyelem csodája, hogy képes voltam végigolvasni ezt a XIX. századi monstrumot, amely – hogy lírai legyek – oly…

Tovább

Egységes koncepció, sokféle életút, száznál is több éve aktuális (Szikra [szerk.]: Nagy asszonyok élete)

Hiánypótló kötet volt a maga korában (1912), és a mai napig nem vált fölöslegessé, sőt (egy-két momentum kivételével*) elavulttá sem. Nagyon örülök, hogy megvettem. Mást, mint dicséretet, szinte nem is tudok mondani róla. A benne szereplő életrajzok érdekesek és élvezetesek. Ami pedig a könyvet mint…

Tovább

Bújj bele, szedd szét, vitatkozz vele, szamárfülezd, keltsd életre a múltat, mert az a jelened (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok)

Első olvasásra tíz pont, és ha* újraolvasom, tuti, hogy kedvencelem is.Okulásomra kezdtem bele, és legnagyobb meglepetésemre szeretetből folytattam.Egyébként se taszít az ókori irodalom, sőt, de azt tényleg nem vártam, hogy 2016 decemberétől napjainkig munkás délelőttjeim és délutánjaim során…

Tovább

Emlékek, gyökerek nélkül (Cesare Pavese: A hold és a máglyák)

Nagyon szép könyv, de sajnos nem az én világom. Kicsit olyan, mintha A párduc tükörképe lenne – most nem a főnemes nézőpontjából figyeljük a XX. századot, hanem a szolgalegény-világcsavargóéba helyezkedünk bele, de a kép, amelyet látunk, az bizony fájdalmasan hasonló. Az emlékezet könyve ez, és…

Tovább

Így NE neveld a hősnődet (Joseph Sheridan Le Fanu: Uncle Silas)

És most gonosz leszek, és juszt sem adok neki hat pontnál többet.Ennek nem lett volna szabad rákerülni az 1001 könyv listájára. És meggyőződésem, hogy ha történetesen nem nyugat-európai (ráadásul pont angol nyelven írt) klasszikus lenne, hát esélye se lett volna rákerülni.* Gótikusnak gótikus, de…

Tovább

Szellemi játék, mitikus küzdelem és tökéletes demokrácia (Agatha Christie: Murder on the Orient Express)

A könyv, amelyet három-négy olvasás után se lehet letenni.A könyv, amelyet nagyon nehéz (vagy éppen lehetetlen) súlyos spoilerek nélkül méltatni.Viszont elképesztően jó dolog harminc* darab tizennyolc éves ifjúval társalogni róla egy óra hosszat. És olyanoknak a véleményét hallani, akikből máskor…

Tovább
süti beállítások módosítása