Hát horrornak (aminek ki volna kiáltva) nem jó éppen…
…de vadromantikus-impresszionista meseregénynek egész rendes. Adnék én rá több pontot is, csak ne Czóbel Minka írta volna, aki tud ennél sokkal jobbat is.

A cselekmény egyszerűbb és kiszámíthatóbb nem is lehetne, a főszereplők se lehetnének sablonosabbak, bár az még jól is állhatna egy ilyen szövegnek. Ha a romantika korában járnánk. De nem ott járunk. 1908-ban járunk, a Nyugat már elindult, Ady Endre már országos botrány, de ez mind semmi: eddigre mindkettő tanult Czóbel Minka verseiből! Aki járt a Sorbonne-ra, és Verlaine-t fordított! És akkor hozzáfog ilyen kis bájos valamiket irkálni?! Minek?

Na de nem húzom fel magam, végül is egész jól elvoltam ezzel a könyvvel. Ha nem vár tőle (a fülszöveg által ígért) nagy izgalmakat, vért és kéjt az olvasó. Mert a maga korában talán lehetett rajta izgulni. Van benne egy-két klasszikus gótikus vonás, természetfölötti elem, ördögi kísértés, némelyeket galád módon és váratlanul leszúrnak. Sőt még nemi életet is élnek, több rendben, nyílt színen és ruhástul. De amúgy az a fajta könyv ez, amelyikben még a karóba húzás emlegetésétől se szorul össze az olvasó gyomra. Pedig speciel tudja, miről van szó.

Akkor mégis mitől nyolc pont?

Ismét csak a rengetegbe mentek a felkelő nyári nap sugárzása között, mely a fenyők tűin ugy szürődött át, mint egy pókhálószerü ezüstszövet. A harmatokba visszacsillámlott a gyémánt minden tüzes szinével, ragyogásával, megfogódott a bujanövésü, haragos zöld mohba és a lovasok fehér halináján, bőrködmönén, árnyfoltokkal vegyest siklott le folytonos, egyforma változással. Amint azok haladtak előre, ki hátrább lovagolt, az előtte menő ember hátán látta a fény- és árnyfoltokat leperegni, egyformán, szakadatlanul, ahogy az elmaradó fák árnya rájuk esett.

Hát először is mert SZÉP! Nagyon! Három mondattal olyan tájakat, arcokat, alakokat, szobabelsőket, ruhákat rajzol, hogy az ember szeretné, ha előtte ülne a szerző, várakozó-reménykedő tekintettel, és odamondhatná a szemébe, hogy tessék mán kihajítani a fészkes fenébe azt a cselekményt, és a továbbiakban csak prózaverseket írni, vagy énfelőlem rímelhet is, de minek bele a lovag meg a bosszú?! Amikor két árnyékot úgy tud leírni, hogy az ember szeretne ott lenni az erdőben, és nézni őket estig…

Hideg késő őszi szél fujt már a kis virágos kert felett, a rezeda és az őszi rózsa kórója megfagyva és összeaszva, barnán, törékenyen állt ki a máris havas földből.
A hó ugyan a déli órákban még elolvadt, de fagyos, nedves foltokat képezett a kis kertben. Éppen egy ilyen foltba lépett Gyuró, széles bocskorával. A fagyos esőréteg kissé behorpadt s a nagy lábnyom ólomszinü vízzel telt meg.

Másodszor pedig azért, mert nemcsak fő-, hanem mellékszereplői is vannak ennek a könyvnek. Őszintén nem is értem, hogy nem lelte meg Kuszma molytárs a mű feminista értelmezését, amelyet egyébként jól megírt értékelésében hiányol. Lehet persze, hogy az előszó írója nem arra gondolt, amire én (az én kiadásom régi és előszómentes), de hát ennyi hajladozás férfiasság és nőiesség között még Shakespeare vígjátékaiban sincs.* Nem mintha bármi szexuálisan félreérthetőt (vagy éppen egyértelműt) művelnének ezek a fiatalemberek – egyszerűen csak amúgy a XIX. század modorában femininek. Nem is egy. Nem is egyféleképpen. Van, akit a tevékenysége tesz nőiessé (mármint a maga korában nőiesnek számító tevékenysége). Van, akit az urához való mélységes és féltékeny ragaszkodása. És van, akit a kősziklát is meglágyító, virágszerű-bűbájos megjelenése, amelyre oldalanként legalább kétszer emlékeztet a regény. És ezek a fiúk nemhogy visszatetszést keltenének a többiekben – egyszerűen elfogadják őket olyannak, amilyenek. Nem mellesleg pedig a femininitásuk egyáltalán nem zárja ki azt, hogy komoly fizikai erővel és harci ügyességgel bírjanak, adott esetben pedig vonzerőt jelentsenek a másik nem számára.

Szóval örüljünk, hogy van ez a kis könyv, és ha nagyon akarja valaki, be is szerezhető. De nagyon nem ezt kéne propagálni. Hanem igazán adhatnának már ki egy tisztességes Czóbel-összest, ami a verseket illeti, mert jelenleg csak egy válogatás kapható, az is csak szerencsével, antikváriumban. Igazán nem értem… Hiszen életemben kettő darab eleven Czóbel-kutatóval is beszéltem, ők tanítottak meg engem is méltányolni ezt az életművet, az ő szavuk nem elég?**

– —- – —-
Álláspontomat revideálom, miután találtam egy korábbi kiadást, és rájöttem, hogy 1891-es a regény. Akkor ez egész szép teljesítmény. De azért több pontot nem kap.

* Barokkos túlzás.
** Irónia. 

Ezt 2017. március 14-én írtam. 

Pontszám: 10/8