Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Benin. Lassú ritmusú eposz, rengeteg történelemmel és néprajzzal (Paul Hazoumé: Doguicimi)

2020. március 20. - Timár_Krisztina

Benin irodalmára is ablakot nyitottam.Nagyon jól választottam ezzel a regénnyel, pedig majdnem beledöglöttem az olvasásába. Ajánlani is merem másoknak, akik most ismerkednek Afrika irodalmaival, kultúráival. Ők is bele fognak dögleni.Ez nem regény, ez merénylet az olvasó ellen. Ez egy prózában…

Tovább

Uruguay. Egyhangú (rém)álomszöveg (Juan Carlos Onetti: A ​hajógyár)

Uruguay irodalma: megvan.Féltem ettől a könyvtől, de minek. Nyomasztónak tényleg elég nyomasztó, de számomra bőven az elviselhetőség határán innen. Ijesztőnek pedig egyáltalán nem találtam. Lehet, bennem van a hiba. Vagy a szöveg költői szépségében, amelyet Székács Vera fordítása olyan tökéletesen…

Tovább

Üdvösségre predesztinálva – vagy nem (James Hogg: The Private Memoirs and Confessions of a Justified Sinner)

Tényleg nem egyszerű kezdeni valamit ezzel a furcsasággal, amelynek még a műfajában se vagyok biztos. Körülbelül a négyötödéig értettem, miről szól, aztán vége lett a történetnek is, meg a megértésnek is. Miközben ez határozottan jót tett a szöveg minőségének, majdnem megkapta az öt csillagot.…

Tovább

Fordítsák újra (Ísvarakrisna: A ​számvetés megokolása / Patandzsali: Az igázás szövétneke)

Azért szeretek klasszikus filozófiákat olvasni, mert sok későbbi mű előzményeit megtalálhatom bennük, ezáltal a későbbiek könnyebben érthetővé válnak. Ezt a könyvet is ebből a célból vettem elő. Mindkét művet, amelyek ebben a kötetben jelentek meg magyarul, Hamvas Béla ajánlja „A száz könyv” című…

Tovább

Tudós-életrajz, újságíró tollából (Ève Curie: Madame Curie)

Fantasztikus, inspiráló életrajz, és korrajznak sem utolsó.Ève Curie jó újságíróhoz méltó módon írt az anyjáról: biztos vagyok benne, hogy minden, amit leírt, ellenőrizhető, visszanyomozható, legfeljebb nem a teljes igazságot közölte. Így eszményítettnek tűnhet a kép. (Valahol a vége felé meg is…

Tovább

Lelkiismeretes és elszomorító (Fekete Dekameron)

Igen, tudom, nincs olyan, hogy afrikai mese. Mint ahogyan európai mese sincsen, hanem portugál, görög és dán, sőt tájról tájra, faluról falura is változnak. Amikor azonban ez a mesegyűjtemény keletkezett (több, mint száz éve), akkor nagyon nagy fegyvertény volt, hogy egyáltalán komolyan vette…

Tovább

Kétszáz oldalas varázsige (Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban)

Még mindig tíz pontot ér nálam Krúdy utolsó regénye… …regény a fenét. Ez nem regény, ez egy kétszáz oldalas varázsige. Vagy hat, vagy nem. Énrám hat. Elég régóta. Mást nem tudok tenni, mint megpróbálni elmagyarázni, miért hat. Majd húsz éve, hogy utoljára olvastam. Akkor ugyanazzal hatott, amivel…

Tovább

Egy ki- és felszabadulás története (Virginia Woolf: Flush)

Amikor májusban előkerült a polc hátsó sorából a Portugál szonettek, akkor találtam ki, hogy Elizabeth Barrett Browningról nekem olvasni kell, mégpedig pont ezt a feldolgozást. Hiszen az alaptörténetet ismerem, talán még vizsgáztam is belőle annak idején, akkor lássuk, mit tesz hozzá Woolf. Nos,…

Tovább

Csinovnyikok bolondsága (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az orr)

Nyakatekertségében is aranyos kis groteszk, mindenféle rendű-rangú csinovnyikokkal, sajátos humorérzékű emberek számára. Nekem pont ilyen humorérzékem van, úgyhogy elég sokat vigyorogtam rajta. A fülszövegnek részben igaza van, ez ám kemény szatíra a pétervári rangkórosokról, részben meg nincs…

Tovább

A színe véres konfliktus, a fonákja kocsmázás (William Shakespeare: Henry IV)

Shakespeare királydrámái közül nagyon keveset ismerek, pedig nagy részük a rózsák háborújának idején játszódik, az pedig annyira érdekelt, hogy majdnem történelem szakos lettem tőle.* Vagy talán éppen azért. Ha az ember hozzávetőlegesen ismeri a történelmi hátteret, akkor hol marad a feszültség?…

Tovább
süti beállítások módosítása