„Elállt a vérfagyasztó rettenetben
tán minden afrikai szívverése
Rinaldo gróf láttán, ki oly veszetten
vetette rá magát ellenfelére,
mint egy oroszlán, mely még serdületlen
borjút vesz hirtelen a réten észre.
A legelsőt az afrikai adta,
hiába, mert a Mambrino-sisakra.”
(Az eszeveszett Orlando, 470. oldal, Simon Gyula fordítása)
Valahol az első kötet elejében is feltűnt egy villanásra a Mambrino-sisak, és majdnem tapsoltam örömömben, de sajnos éppen csak egy fél sor szólt róla. Akkor még abban reménykedtem, hogy hátha később részletesebb képet is kapok. Nem kaptam. :(
Úgyhogy most megragadom az alkalmat, hogy felhívjam rá a figyelmet. :)
Miért olyan fontos ez a sisak? Először is, mint az idézetből is látszik, sebezhetetlenné teszi a viselőjét. Az idézetből nem látszik, hogy színaranyból van, ezt kénytelenek vagytok nekem elhinni (majd később bizonyítom :)). A Wiki szerint Mambrino mór király volt (sajna kitalált), az ő birtokában volt elsőként a sisak (nem tudom, honnan vette, ki csinálta neki), majd Nagy Károly lovagjai akarták mindenáron megszerezni, és végül Rinaldónak sikerült.
Nagy ügy, mondhatná bárki. Ebben az eposzban, ahol hippogriffen közlekednek, fénypajzzsal tesznek hadseregeket ártalmatlanná, vagy éppen csodakürttel félemlítenek meg egy egész várost – szóval ebben a történetben egy szimpla varázssisak már bagatell, különlegességszámba se megy.
DE!
Ha valakinek mégis ismerős lenne még valahonnan ez a "Mambrino" név, az nem csalódik. :) Tudjátok, milyen nehezen találtam meg ezt a képet a sisakról?! (És ezzel se vagyok elégedett, de jobb nincs.) Próbáljátok meg beírni akármilyen keresőbe, hogy Mambrino-sisak, bármilyen nyelven, na, mi jön ki?
Ez. :D
Ha esetleg maga a kép nem lenne ismerős, akkor tessék megnézni ezt a videót. :)))
A dal magyar szövege eléggé eltér az eredetitől, hiszen dalként kellett működnie a magyar színpadon is, úgyhogy alább hevenyészett nyersfordítást találnak az angolul nem tudók.*
Bizony ez az a sárgaréz borbélytányér. :) Amelyikkel az általam oly igen szeretett Don Quijote közlekedik. :) Miután dühödten elzsákmányolja a borbélytól, mondván, hogy az nem ismerte fel valódi értékét. Ami amúgy az ő szempontjából abszolút logikus, a lovagi történetekben tényleg napirenden vannak az elveszett csodatárgyak, amelyek valahol az út szélén vagy az erdőben hevernek, és csak a beavatottak tudják, milyen fantasztikus az értékük. (Kép innen.)
Na, ezért akartam tapsolni, mikor megtaláltam, és innen tudom, hogy színaranynak kell lennie, és ezért reménykedtem, hogy hátha még lesz róla szó, de hát nem lett. Mindegy, ennyitől is olyan boldog és elragadtatott vagyok, mint Peter O'Toole az alábbi filmkockán... :)
Ja, igen: a mosogatórongy, amit áhítatos képpel a fejére helyez, az a Dulcinea selyemkendője. ;)
* Don Quijote: Te, Mambrino aranysisakja, kinek múltja oly híres-neves, túl hosszú időre vesztél el a dicsőség számára, de most végre újra felbukkantál. Mambrino aranysisakja, nem lehet más sisak hozzád hasonló! Te meg én, míg meg nem halok, arany történelmet alkotunk majd.
Borbély: Úgy hallom, kakukk szól a kakukkbogyófán. Sancho: Ha ő azt mondja, hogy az sisak, akkor azt ajánlom, érts egyet vele. Borbély: De rá fog jönni, hogy nem arany, és nem is teszi bátorrá! Sancho: Hát, legalább hasznára lesz, ha borotválkoznia kell.
Ezt 2017. március 2-án írtam.
