Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Lírai önéletrajz szabadversben (Török Sophie versei)

2020. június 22. - Timár_Krisztina

Ez a tenyérnyi kis kötet áll a legközelebb ahhoz, hogy Török Sophie összes versei címen futhasson. Ez sem teljes, a költőnek leendő férjéhez írott szerelmes verseit például nem tartalmazza. És elvileg még ennek sem lett volna szabad könyvárusi forgalomba kerülnie. Ugyanis nyomdászati vizsgamunka.…

Tovább

Időkön és határokon át (Virginia Woolf: Orlando)

Majd' háromszáz oldalnyi játék. Időkkel, határokkal, szavakkal. Hol felszabadultan vidám, hol szomorú mosolyú, hol fanyarul gúnyos. De valahogy mindig optimista. És szép.  Nem először fordul elő, hogy korai mágikus realista regényt találok. A „korai”-t úgy értem, hogy abból az időből való, amikor…

Tovább

Teljesebbé vált a magyar nyelvű Grimm-összes (Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Az oroszlán és a béka)

Hasznos kiadvány. Nagyszerű, hogy megjelent. És határozottan nem mesekönyv. Még akkor sem, ha történetesen vannak benne mesék, amelyeket gyereknek is szívesen mondanék, legfeljebb kicsit módosított formában. Akinek felnőttként valami köze van a népmesékhez (pedagógus, mesemondó, író, pszichológus,…

Tovább

Olvasás: kihívás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Azon kívül, hogy részesedni akar az örökkévalóban, még miért foghat neki az ember a XXI. században egy több száz oldalas reneszánsz monstrumnak eredeti nyelven? Persze, hogy azért, hogy elmondhassa: ha én ennek egyszer a végére érek, akkor bármire képesnek fogom érezni magamat. Rabelais regényei…

Tovább

Olvasás: önmeghatározás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Egyetemista koromban találkoztam először Rabelais nevével, akkor, amikor magyar pályatársából, Rejtő Jenőből akartam záródolgozatot írni, és a(z igen gyér) szakirodalom őt említette mint a komédia első fő-atyamestereinek egyikét. Az a dolgozatírás nem pusztán munka volt nekem, még csak nem is egy…

Tovább

Olvasás: erőszakos látókör-tágítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Arról, hogy kinek van helye a regényben és a regény olvasói között, meg kinek nincs. Illetve arról, hogy melyikünk követ el nagyobb botrányt, Rabelais vagy én. Már elnézést, hogy egy mondatban merem említeni a kettőt.  Nézzük a Harmadkönyvet. Pantagruel egyik barátja, Panurge nősülni akar, és több…

Tovább

Olvasás: világfelfordítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Észrevettétek már, hogy a mi kultúránkban hányszor azonosul egymással a komikus és a gonosz? Ó, igen, bizony megesik, hogy komolyan vesszük azt, aki nevet, de mennyire – olyankor, ha gyűlöljük, mert rajtunk röhög! Hiszen a világ akkor működik a kedvünk szerint, ha kiszámítható. Ha A pontból…

Tovább

Olvasás: agy-átállítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Van az a felfogás, amely szerint a művészet, az tisztelni való dolog. Főleg a klasszikus. Annak mélysége van. Eszménye. Méltósága. Nemes célja. Meg kell érte dolgozni. Azért jött létre, hogy megmutassa a valóságot. Az élet értelmét. A klasszikus alkotás a fáklya, amelyet egyik nemzedék a másiknak…

Tovább

A sebezhetetlenné tevő varázssisak egynémely kalandjairól

Ariostót olvasok. „Elállt a vérfagyasztó rettenetbentán minden afrikai szívveréseRinaldo gróf láttán, ki oly veszettenvetette rá magát ellenfelére,mint egy oroszlán, mely még serdületlenborjút vesz hirtelen a réten észre.A legelsőt az afrikai adta,hiába, mert a Mambrino-sisakra.” (Az eszeveszett…

Tovább

Realisztikus tündérmesék több nemzedéknek (Lakatos Menyhért: Hosszú éjszakák meséi)

Fú, de mennyi ilyen író és könyv kellene még...   Szégyenletesen keveset tudok a cigány mesékről és mítoszokról, olvasottságom gyakorlatilag Kele Fodor Ákos kötetére korlátozódik. Igaz, hogy az aztán olyan, de olyan színvonalon dolgozza fel ezt a hagyományanyagot, hogy a fal adja a másikat. (Írtam…

Tovább
süti beállítások módosítása