Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A fenntartható és a fenntarthatatlan (William Golding: Lord of the Flies)

2020. december 09. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége. Azt hiszem, a harmadik lehet. Nem az utolsó. Arról szól, hogy diktátor lehet a tehetséges ember néhány év tanulás után is, de az életképes demokráciához több idő, ismeret és tapasztalat kell. Meg arról, hogy az utóbbi államforma marha nehéz ugyan, és nem túl látványos vagy…

Tovább

Fehéroroszország. Trauma a fehéroroszoknak, a Szovjetuniónak, az emberiségnek (Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima)

Úristen, hogy ez mekkora könyv.Az ilyenekre két Nobelt is lehetne adni. Az az egy kevés is neki, amit megkapott.Húsz év kutatásai, beszámolói és beszélgetései, egységes művészi formába öntve, el nem felejthető módon.Ha csak Csernobilról szólna, arról a traumáról, amely Fehéroroszországot, Ukrajnát,…

Tovább

A személytelen hatalmak játéka és a kisember halála (Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban)

Ezért az egy könyvéért is megérdemelte volna Alekszijevics a Nobelt.Jófajta dokumentumregény egy mocskos háborúról. Nemcsak a dokumentarista jellegnek, de a regényírás követelményeinek is megfelel, annak ellenére – vagy inkább fura módon pont azért, mert olyan keveset ír bele a szerző.Nem hiszem,…

Tovább

Fantasy, amelyben minden megérthető és kimondható (Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték)

A 2015-ös Reading Challenge idején olyan könyvet kellett olvasni, amelyet pusztán a borítója kedvéért választ ki az ember. Ha volna olyan kihívás, amelyhez pusztán cím alapján kell választani, arra ezzel nevezhetnék be. Amikor először kedvem támadt rá, csak annyit tudtam róla, hogy ennél szebb címet…

Tovább

Fegyelmezett, rettentő csodavilág (Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus)

Fura könyv, hol tetszett, hol nem. Nem mondanám, hogy az én könyvem, pedig sok minden van benne, amit egyébként szeretek. Bele se néztem a fülszövegbe, és milyen jól tettem: az egész cselekményt összefoglalja, beleértve a végkifejletet.* Így viszont éppen csak sejtettem, mire számíthatok, és…

Tovább

A bölcs szamár és a szegény költő (Juan Ramón Jiménez: Platero meg én)

A világ legszebb könyvei közé tartozik. Egy értékelő a japán haikukhoz hasonlította, és nagyon szépen köszönöm, hogy megfogalmazta helyettem. A világ legszebb regényének a Heinrich von Ofterdingent szoktam nevezni. Ez az állításom nem vész össze az előzővel, mivel Jiménez műve nem regény – tehát…

Tovább

Odatartja a nagyítót a szenvedő testhez (Szvetlana Alekszijevics: A háború nem asszonyi dolog)

Az új fordítását szerettem volna, de sosincs benn a könyvtárban.Nagyon helyes. Forogjon csak. Ez olyan, hogy ennek forogni kell. És ha ennek a nőnek a többi műve is ilyen, akkor azoknak is. Akárki akármit mond, ez a Nobel-díj odakerült, ahova kellett. Akkor is, ha Alekszijevics összesen ha tíz…

Tovább

Egyedül, boldogan (Olga Tokarczuk: Sok dobon játszani)

Fura, hogy nem sokan olvasták ezt Tokarczuk Nobel-díja előtt. Alig néhány könyvtárban van meg, én is könyvtárközivel jutottam hozzá. A Molyra én írtam az első értékelést. Pedig elbeszéléseket tartalmaz, tehát nem is különösebben időigényes, kb. tíz percet „vesz el”* az ember napjából. Éppen azért,…

Tovább

Magányos életvándorok meséi (Isaac Bashevis Singer: Rövid péntek)

Sajátos novelláskötet ez: nem a szerző halála után válogatták össze a darabjait, hanem maga Singer választotta ki és rendezte el a benne szereplő írásokat. Vagyis egyrészt a sorrendjük is számít, másrészt ha egy-kettő mellément, az nem valami kívülálló szerkesztő hibája. Mert bizony ebben a kötetben…

Tovább

Szürreális-rémlátomásos-földhözragadt-felemelő (Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter)

Jó dolog jó elbeszéléseket olvasni: az ember sűrítve kapja azt, amit szeret, és még nem is igényel sok időt/energiát. Különösen igaz ez ennek a Singer nevű mesemondónak az elbeszéléseire. „A bolond Gimpel” kedvéért fogtam bele ebbe a kötetbe. Ez az elbeszélés tizennyolc éve talált el a szívem…

Tovább
süti beállítások módosítása