Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Egyedül, boldogan (Olga Tokarczuk: Sok dobon játszani)

2020. február 28. - Timár_Krisztina

dobon.jpgFura, hogy nem sokan olvasták ezt Tokarczuk Nobel-díja előtt. Alig néhány könyvtárban van meg, én is könyvtárközivel jutottam hozzá. A Molyra én írtam az első értékelést. Pedig elbeszéléseket tartalmaz, tehát nem is különösebben időigényes, kb. tíz percet „vesz el”* az ember napjából.

Éppen azért, mert elbeszéléseket tartalmaz, természetesen nem is ad egységes élményt; nem tetszik mindenhol egyformán, ami leginkább azt mutatja, mennyire sokdobú sokszínű Tokarczuk művészete. Vannak benne régmúlt korokat idéző elbeszélések, korrajzok a XX. századból, lélekboncolós abszurdok (csak a neveket kéne kicserélni, és nem mondanád meg, hogy nem magyar írta), mágikusak és realisztikusak és posztmodernek, sőt még egy kifordított detektívtörténet is. A legtöbbje pedig amolyan igazi történetmesélés. Ha valakihez feltétlenül hasonlítanom kellene a magyar irodalomból, az Darvasi lenne. De inkább ne kelljen feltétlenül hasonlítanom valakihez. Ez a hang a mi irodalmunkból (tudtommal) hiányzik, pont ezért tessék minél többet fordítani tőle! (Darvasit meg lengyelre, üzenem. :))

Jó szöveg ez mind, ha engem nem is mind szólított meg. És ügyesen vannak egybeszerkesztve – az első és az utolsó adja (számomra) a legnagyobb élményt, de a kettő között is van bőven, ami fenntartsa a figyelmet. Ami pedig összetartja a kötetet, ami jelen van a szereplők életében a barokk kortól napjainkig, az a magány. Hirtelen nem is tudnék olyan alakot mondani a kötetből, aki nem magányos – még akkor is, ha házastárssal, családdal él együtt –, olyat viszont könnyen tudnék mondani, aki boldog, vagy azzá válik. Vannak nyomasztó írások a kötetben, és van bőven, akinek a sorsa alakulása visszavonhatatlan, de ez egyáltalán nem zárja ki, hogy birtokában legyenek a „boldognak lenni tudás” :) tudományának.

Hogy mi adja meg nekik? Többnyire a művészet (akár a sajátjuk, akár a másé). Zene, tánc, színjáték, takarítás (!). Alkotnak valami ideiglenest, valamit, ami éppen csak jelen van a világban, aztán elmúlik hamar, nem is feltétlenül kellemes (játék-világmodell apró állatokkal, házakkal, szentekkel és szögesdróttal; játék-várostrom komoly sebekkel), talán el is felejtik, de amíg létezik, addig maradéktalanul érvényesül. Máskor maga a kívülállás, amelytől világot-figyelő, közömbös vagy jóindulatú lesz a tekintetük. De az is megtörténhet, hogy maga a csoda.

Mert olyan is történik. Nagyon ritkán. Minden várakozás ellenére. Az sem tart sokáig. De ahhoz elég, hogy az életet megtartsa, ameddig szükséges.

* Értsd: „ad hozzá”. :)

Ezt 2017. február 9-én írtam. 

Pontszám: 10/9

Kiadási adatok: Napkút, Bp., 2006. 278 oldal, Mihályi Zsuzsa és Pálfalvi Lajos fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr6415494688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása